Kijött a világ egyetemeit osztályozó sanghaji rangsor 2017-es kiadása – írja az Egyetemi polgár, Fábri György, az ELTE PPK oktatójának blogja. A magyar egyetemek a tavalyihoz hasonlóan idén se fértek be a legjobb 500-ba.

A posztszocialista országok továbbra is le vannak maradva a nyugat-európaiakhoz képest: a régiónkból a legjobban a prágai Károly Egyetem és a Belgrádi Egyetem szerepelt, mindkettő a top 300-ban végzett. A 301-400. illetve a 401-500. helyre pedig további két-két intézmény jutott be.

A magyar egyetemek idén se fértek be a legjobb 500-ba, viszont a 800-asra bővített listán már szerepelnek: az ELTE és a szegedi egyetem is az 501-600-as csoportba fért be, míg a harmadik figyelembe vett intézményünk, a BME csak a 701-800-as mezőnybe. A romló tendencia egyértelmű: 2015-ben még az ELTE és Szeged is befért a top 500-ba, sőt 2014-ben az ELTE még a top 400-ba is. Prágához, Varsóhoz és Krakkóhoz képest is

A rangsor élén egyébként szokás szerint a Harvard, a Stanford, a Cambridge, az MIT és a Berkeley áll, az első nem angolszász egyetem a 19. helyezett a svájci Szövetségi Műszaki Egyetem.

Jobban állunk viszont a szakterületi listákon:

• Matematikában például az ELTE a 101-150-es sávba került, amivel a legjobb posztszocialista ország a kategóriában. A BME ugyanitt a 201-300-as csoportban található.

• Fizikában az ELTE és a Debreceni Egyetem is befért a legjobb 201-300 közé, bár itt már a csehektől, a szlovákoktól és a szerbektől is elmaradtunk.
• A vegyészmérnöki területen a veszprémi Pannon Egyetem a legjobb kelet-európaiként a 101-150. helyet érte el.
• Az orvosi tudományokban a 201-300 közé került Semmelweis Egyetemnél csak a Károly Egyetem volt jobb a régióban, de az élettudományokban is felfértek a listára.
• A BME több műszaki tudományban ért el mérhető helyezést.
• A társadalomtudományok terén csak a kormány által intenzíven támadott CEU tud érvényesülni: politikatudományban a 101-150-es, míg közgazdaságtanban a 151-200-as sávba sikerült bejutniuk.

Ahány rangsor, annyiszor teljesítünk rosszul

Az ehhez hasonló rangsorokból levont következtetésekkel azért érdemes óvatosan bánni: több hasonlóan ismert egyetemi lista is létezik, és mindegyiket más-más módszertannal és eltérő adatok alapján állítják össze, így ugyanabban az évben, ugyanazokat az intézményeket vizsgálva is kijöhetnek – és ki is szoktak jönni – teljesen eltérő eredmények.

A shanghaji rangsort kiadó ARWU például alapvetően a tudományos teljesítményt veszi alapul, vagyis az eredményeiben felülreprezentálja a kutatási eredményeket, tudományos publikációkat (és ezen belül is elsősorban a természettudományok felé hajlik). Az oktatás színvonaláról ezért értelemszerűen kevesebbet árul el, mint más hasonló rangsorok.

Mindez persze nem menti fel a magyar felsőoktatást, amely már hosszú ideje küzd rendszerszintű problémákkal, és például az oktatók régóta panaszkodnak, hogy a leterheltségük miatt nem jut elég kapacitásuk a kutatásra. Másrészt más listákon se szédülünk éppen el a magasságtól. A QS World University Rankings nevű lista legfrisebb kiadásán például szintén nem férünk be a legjobb 500-ba. Ezen Szegedé a legelőkelőbb magyar helyezés (501-550), a többi figyelembe vett egyetem mind még ennél is lejjebb végzett.