Azt már korábbi kutatásokból eddig is tudtuk, hogy  a fizikai aktivitás lassítja az agy öregedését, de azt nem, hogy a különféle aktivitások közül melyik mennyire hasznos ebben. Egy új tanulmány összehasonlította az állóképesség-javító edzés és a tánc hatását, és arra jutott, hogy utóbbi még jobbat tesz az agynak, mert javítja az egyensúlyérzéket – írja a Science Daily.

A magdeburgi Neurodegeneratív Betegségek Német Központjának (DZNE) kutatói idős (átlagosan 68 éves) önkénteseket vizsgáltak, akik tizennyolc hónapon át végeztek valamilyen aktivitást: egy részük fitnesz edzésre járt heti egyszer, a másikuk táncolni. (A kutatást ugyanakkor kis mintával végezték, az edzésprogramot 12, a táncot 14 alany csinálta végig.) 

A kutatók a tevékenységek hoppokampuszra gyakorolt hatását vizsgálták, mert ez az agyterület szabályozza a memóriát, a tanulást és az egyensúlyérzetet, ezért ez a terület van leginkább kitéve az öregedés miatti hanyatlásnak és az olyan betegségeknek, mint az Alzheimer-kór.

A Frontiers in Human Neuroscience szaklapban megjelent tanulmány szerint mindkét tevékenységtípus növelte a hippokampusz méretét, de csak a tánc okozott számottevő különbséget a viselkedésben. Míg az edzés repetitív feladatokból (biciklizés, Nordic walking, stb) állt, a táncolók minden héten új feladatokat kaptak: különféle tánctípusokkal ismerkedtek meg, illetve két hetente új lépeseket is tanultak. A kutatók szerint ezeknek az extra kihívásoknak köszönhető, hogy

A kutatók ennek alapján új fitneszprogramok kidolgozásába kezdtek, hogy maximalizálják a fizikai tevékenység öregedésgátló hatását. Az új rendszert a Jymmin néven emlegetik, ami az angol jamming (jammelés, zenés improvizálás) és gymnastic (torna) szavak szerelemgyereke. Ez egy szenzoralapú rendszer, amely hangokat (dallamokat, ritmusokat) generál a fizikai aktivitás alapján.

"Tudjuk, hogy a demenciás páciensek erősen reagálnak, ha zenét hallanak. Kombinálni akarjuk a fizikai aktivitás ígéretes aspektusait az aktív zenéléssel egy demenciásokkal végzett megvalósíthatósági tanulmányban" – mondta a kutatás következő lépéseiről Kathrin Rehfeld, a tanulmány vezető szerzője.