Egy tanulmány szerint az afrikai hiénakutyák ismerik a demokratikus szavazás fogalmát. Persze, az a szerencsétlen áldozat, akit kilométereken át űznek fáradhatatlanul, nem ritkán már futtában kizsigerelve, inkább úgy érezheti magát, mint Julius Caesar a leszúrása pillanatában, de tény: a hiénakutyák tudnak tüsszentéssel szavazni.

A Swansea Egyetem és az ausztrál Taronga Conservation Soceiety észrevette, hogy a hiénák vadászat előtt tüsszögni kezdenek. Korábban azt hitték, hogy ez csak a légutak kitisztítására szolgál, de megfigyelték, hogy minél több a tüsszentés, annál valószínűbb, hogy a falka hamarosan útra kel.

A megfigyelések alapján a hiénakutyák közös tüsszentéssel döntik el, hogy elinduljanak-e vadászni. Ha elérik az egyetértéshez szükséges szavazati arányt, az egész falka fölkerekedik. Tartózkodási lehetőség nincs. Érthető: a hiénák falkában vadászva a leghatékonyabbak, és ha van tartózkodás, akkor nincs vacsora. Jóllakni viszont muszáj, és azt csak a vacsorával lehet.

Az afrikai hiénakutyák intelligens élőlények. Falkában élve nagyon fontos, hogy megfelelőlen kommunikálva fenntarthassák a csoportkohéziót. A tüsszögés talán nem a demokratikus véleményformálás leghatékonyabb eszköze, de hát mit csináljanak, ha annyi eszük nincs, hogy feltalálják az osztrakiszmoszt.

A domináns és alárendelt szerepek azonban itt is megmutatkoznak: a falkavezérnek elég egy tüsszentés ahhoz, míg egy alárendelt példány akár hármat is tüsszenthet, hogy elfogadják a szavazatát. És még így sem ő fogja meghatározni a vadászat irányát, hanem a domináns hím és a domináns nőstény.

Hasonló jelzéseket más élőlények is használnak; elég csak a kapucinus majmok trillázására, a csimpánzok morgására és szemvillanásaira, vagy a szurikáták hívójeleire gondolni. A jelzések és a reakciók fajonként változnak, de a hiénakutyák tüsszentése olyan kommunikációs eszköz, amit a természettudósok eddig nem azonosítottak.