Meteoritok landolhattak a fiatal Föld meleg kis tavaiban, ahol szerves anyagokat raktak le, jelentős szerepet játszva ezzel a földi élet kialakulásában – írja az MTI.
A kanadai McMaster Egyetem és a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézet (MPIA) kutatói egy csillagászati, geológiai, kémiai és biológiai modellen alapuló keletkezéselméletet dolgoztak ki. Az elmélet szerint az élet csak néhány százmillió év alatt alakult ki, miután a Föld felszíne annyira lehűlt, hogy létezhetett rajta folyékony víz. Az élethez szükséges alkotóelemek a Naprendszer keletkezése során az űrben jöttek létre, majd a meteoritok szállították őket a Földre. Ezek a szerves anyagok tették lehetővé az élet kialakulását a bolygón az önreplikálódásra képes ribonukleinsav-molekulák formájában.
A ribonukleinsav (RNS) képviselhette a korai, primitív életformákat. Az RNS és a DNS (dezoxi-ribonukleinsav) legfontosabb alkotóelemei a nukleotidok. Az RNS legfontosabb tulajdonsága az önreplikálódás: össze tudja gyűjteni a megfelelő nukleotidokat, hogy azokat önmaga másolatává fűzze össze.
Hogy pontosan hogyan jött létre az élet a Földön négymilliárd éve, régóta a tudomány nagy kérdése. A bolygó korai időszakában jóval több meteorit csapódott be, mint manapság. "Ahhoz, hogy megértsük az élet eredetét, meg kell értenünk azt is, milyen volt a Föld évmilliárdokkal ezelőtt" – mondta Thomas Henning, az MPIA kutatója. "Tanulmányunk megmutatja, hogy a csillagászat megadja a kérdésre a válasz egy részét. A Naprendszer keletkezése részleteinek közvetlen hatása van a földi élet keletkezésére".
Az MPIA kutatója, Dmitrij Szemjonov szerint "olyan valószínűsíthető fizikai és kémiai információkkal rendelkezünk a körülményekről, amelyek mellett kialakulhatott az élet". A továbbiakban az a feladat, hogy kitalálják, pontosan hogyan is jött létre.
A meleg kis tavacskákban kialakuló élet elméletét egyébként Charles Darwin vetette fel először egy magánlevelében. A másik népszerű elmélet szerint az élet inkább az óceán mélyén húzódó hidrotermális kürtőkben alakulhatott ki. Ezek olyan repedések az óceán fenekén húzódó lemezhatárok mentén, amelyeken keresztül ásványi anyagokban gazdag, a vulkanikus tevékenység által felhevített forró víz tör elő. Az utóbbi elméletet támogató tudósokat a fenti kutatás se győzte meg.
A kutatók az Amerikai Tudományos Akadémia Proceedings című szaklapjában (PNAS) számoltak be az eredményeikről.