Több mint harminc éven át foglalkoztatta az ornitológusokat egy különösen ritka afrikai énekesmadár, és most nagyon úgy tűnik, hogy a modern technológiák alaposan elbántak a fajjal.
A történet főszereplői a körülbelül 130 fajt számláló bülbülfélék, ezek a közepes méretű, harsány tollazatú madarak, amelyek Afrikában és Ázsiában elterjedtek. Ezen belül is fokozott figyelmet érdemel a Nyugat- és Közép-Afrikában élő csíz bülbül (Phyllastrephus icterinus).
Az 1980-as években a német Wulf Gatter észlelt egy hasonló fajt Kelet-Libéria Cavalla erdejében, felkeltette a figyelmét a madár teljesen egyedi külleme. Fakóbb volt a farka, sötétebb a szárnya, és fehér pöttyök voltak a tollak végén. Az ornitológus úgy látta, hogy a madár teljesen máshogyan néz ki, mint a környéken élő fajok. Összesen kilencszer észlelte, mígnem 1984-ben végre sikerült begyűjteni egy példányt. A fajnak a libériai bülbül nevet adta (Phyllastrephus leucolepis).
Háborúk miatt évtizedeken át nem foglalkoztak a témával, aztán 2010-ben és 2013-ban két kutatómisszió indult a környékre. Üres kézzel tértek haza. A nemzetközi kutatócsoport ekkor taktikát módosított, modern technológiával vették üldözőbe a ritka fajt. Megnézték a már begyűjtött egyed dns-ét, és összevetették más rokon fajokéval. A brit és német kutatók - köztük Gatterrel, hamar rájöttek, hogy miért nem láttak egyetlen libériai bülbült sem.
Két független kutatócsoport is lefuttatta a teszteket, a libériai bülbül és két másik faj dns-én, és kiderült, hogy a csíz bülbüllel sokkal szorosabb rokonságban van, mint bármely másik bülbüllel.
Most jön a legviccesebb csavar a történetben: a libériai bülbül, mint bejegyzett faj, mindezek ellenére létezésre van kényszerítve, legalábbis ami a nevét illet. Mint kiderült, a fajokat nem lehet csak úgy eltörölni, a folyamat elakadt a tudományos bürokrácia útvesztőjében. A kihalt státusz ugyanis csak akkor változhat meg, ha mégiscsak találnak egyedeket máshol (amire, lássuk be, nincs túl sok esély), vagy ha más módszerekkel is bebizonyítják, hogy nem létezik.