A Bécsi Állatorvosi Egyetem Ernstbrunnban lévő farkaskutató központjának tudósai szerint a közös cél elérésért a farkasok együttműködőbbek egymással, mint a kutyák. Sarah Marshall-Pescini kutató és munkatársai speciális feladat elé állítottak olyan farkasokat és kutyákat, amik falkában és az emberhez szoktatva éltek.

A kísérlet célja a fajtársak közti együttműködés bizonyítása volt. Egy kerítés mögött csirkehús feküdt egy etetőtálcán. Ha két állat egyszerre meghúzta a tálcához erősített kötél két végét, magukhoz húzhatták a tálcát. A farkaspárok 416 kísérletből 100 esetben jártak sikerrel. A kutyapárok 472 kísérletből csak kétszer. A farkasok közti együttműködés akkor volt a legjobb, ha jó kapcsolatban voltak egymással, és hasonló rangjuk volt a falkán belül.

A kutatók szerint a kísérleti megfigyelések összhangban vannak a természetben észleltekkel. A farkasok szoros családi csoportokban élnek, és arra vannak utalva, hogy közösen vadásszanak, közösen neveljék az utódokat és védjék meg a területüket. Ugyanakkor a vadon élő kutyák – amelyek a világ kutyapopulációjának 80 százalékát alkotják – általában magányosan kóborolnak.

Bár a kutyák ugyanolyan érdekeltek voltak az ételért végzett játékban, mint a farkasok, szinte sohasem húzták meg egyszerre a kötelet, hogy elkerüljék a konfliktust egymással.

A farkasok mindig harcolnak a táplálékforrásért, a végén azonban mindketten megkapják a maguk részét.

– mondta Marshall-Pescini. Ezzel szemben a kutyáknál a domináns állat visz el mindent; a másik távol tartja magát tőle és az ételtől is, hogy ne kerüljenek konfliktusba. Nyilvánvalóan ezek az elkerülési stratégiák akadályozták meg a sikeres együttműködést a fajtársakkal.

A kutatók a jövőben azt vizsgálják a kutyáknál és a farkasoknál, hogy mennyire tudnak együttműködni az emberrel.

(MTI | PNAS)