„Új” és „váratlan”.

Ezekkel a szavakkal jellemezte Gerald Mayr, a Frankfurti Senckenberg Természettudományi Kutatóintézet ornitológusa azt a felfedezést, hogy negyvennyolcmillió éves zsírt sikerült kimutatni egy madárfosszília fartőmirigyéből egy messeli ásatáson.

A „negyvennyolcmillió év” és az „új” fogalma ugyan nehezen összeegyeztethetők, de váratlannak tényleg váratlan. Ki gondolta volna, hogy pont egy németországi madárfosszíliából lehet majd kimutatni az ősi zsírok Ford T-modelljét, a fartőmirigyváladék-korelnököt? Pedig így történt. A madártetem mellett eredeti zsírrészecskék töredékeire bukkantak, és a maga negyvennyolcmillió évével ez minden idők legrégebbi ilyen zsírszerű váladéka.

Azonnali kérdések órája:

• Mi a túró az a fartőmirigyzsír? A madarak hátának alsó részén lévő fartőmirigy zsírszerű váladékot termel. Az állatok ezzel bezsírozhatják a tollukat, hogy az vízállóbb legyen.
• És miért olyan nagy szám, hogy most ezt találták? Mert a fosszíliáknál többnyire csak a csont marad meg, a lágy részek gyorsan elbomlanak. Csak kevés lelőhelyen találtak több milió éves tollakra és szőrmaradványokra.
• És akkor ez hogyhogy megmaradt? Nem tudjuk. Lehet, hogy az oxigéntől elzártan egfajta viaszpáncéllá keményedett, a zsírszerű anyag antibakteriális részecskei pedig megakadályozták, hogy  lebomoljon.

(MTI | Proceedings of the Royal Society B)