A malária elől a római arisztokrácia nyáron a hegyek közé menekült, de mi hol keresünk majd menedéket a klímaváltozás miatt megjelenő új betegségektől? Pesszimista forgatókönyvek szerint pár évtizeden belül a globális felmelegedés miatt elterjedő kórokozók fogják megtizedelni az emberiséget. Találjuk meg őket, mielőtt ők találnak meg minket!
Ne számítsunk gyors kihalásra, a civilizáció vége nem úgy fog bekövetkezni, mint kis híján az Androméda törzsben: nem egy több milliárd fős pusztítást okozó új halálos vírustól kell tartani, már csak azért sem, mert arra úgysem tudnánk felkészülni. Rendszeressé váló új helyi járványokra ellenben nagyon is számítani kell, tegyünk meg hát mindent még most, amíg fel tudunk készülni, hogy javítsuk az esélyeinket.
Ez a célja annak a nemzetközi akciótervnek, ami jelentős magyar részvétellel formálódik. A DAMA nevű kezdeményezés a megelőzésről szól, arról hogy mit kellene egészen sürgősen tenni, hogy a klímaváltozás miatt előre tudhatóan megjelenő fertőző betegségek ne érjenek minket teljesen váratlanul.
„Létrehoztunk egy nemzetközi munkacsoportot, és azt szeretnék, hogy ebből egy nagyon komoly, potenciálisan globális méretű akció legyen, hogy előre gondolkodva csillapítani tudjuk az új fertőzések terjedését. Kiirtani őket nem lehet, ez illúzió, de nem mindegy, hogy mekkora lesz a veszteség” – mondta nekünk Balatonfüreden, a klímaváltozás és a fertőző betegségek kapcsolatáról szóló nemzetközi konferencián Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, az esemény kezdeményezője.
A helyzet rosszabb, mint gondolnánk. A klímaváltozás vallásra, nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül mindenkit érint. A Homo sapiens nem fog még kihalni, de a klímaváltozás alapvető mozgásokhoz és ezzel új betegségekhez vezet
– hangsúlyozta a konferencián az amerikai Daniel R. Brooks zoológus, szintén a prevenció elemi fontosságát emelve ki.
Az ökológusok régen mondják, hogy nem a kihalás, hanem a migráció a klímaváltozás első következménye. Minderről már jelen időben kell beszélnünk. Nem csak a humán klímamenekültek miatt: a globális felmelegedés ugyanis az állatok és a kórokozó paraziták vándorlásával is jár, és az élőhelyváltásokkal az állatok és mi is új patogéneknek vagyunk kitéve.
Idén augusztusban meghalt maláriában egy négyéves kislány Bresciában. A tragédia előtt az orvosok és az egész olasz egészségügyi rendszer is értetlenül állt, a kislány ugyanis el sem hagyta Olaszországot, és más olyan speciális körülmény sem volt, ami megmagyarázta volna, honnan kapta el a betegséget. A legvalószínűbb, hogy az idei meleg nyáron Itáliában is megjelent az első maláriával fertőzött szúnyog.
A malária egyébként nálunk is elterjedt fertőzés volt, az ötvenes évekig voltak Magyarországon is maláriás megbetegedések, azonban akkor – részben a brutális egészségügyi hatásai miatt később betiltott DDT, részben a lecsapolásoknak köszönhetően – sikerült megszüntetni.
A közeljövőben azonban a malária minden várakozás szerint újra el fog terjedni a mérsékelt égövi országokban is. A meleg és nedves időjárás ideális a fiatal szúnyogok kifejlődéséhez és túléléséhez. A magyar járványügyi szakemberek és parazitológusok biztosak benne, hogy a malária újra meg fog jelenni Magyarországon – véleményük szerint ennek csak az ideje lehet kérdés.
Ez önmagában elég aggasztó. És miközben egy spanyolnátha-járványhoz hasonló kataklizma hirtelen bekövetkeztére nem lehet felkészülni, csak a következményeit lehet tompítani, de az úgynevezett „parazitaszennyezésre” igen. Ez nem drámai elárasztás, de ebbe is bőven bele lehet halni. Egy kis dengue-láz, egy kis zika, egy kis malária – összeadódva mindez borzasztóan sok lehet
– mondja Szathmáry Eörs.
A XXI. században felbukkanó, újra megjelenő vagy új helyeken terjedő betegségek háromnegyede állatokról terjedt át emberre. Ilyen az AIDS, a SARS, a madárinfluenza, a H1N1-es influenzavírus is, de a közép-európai népességet leginkább fenyegető betegségek közül most leginkább három klasszikusan trópusi betegséget, a malária mellett a nyugat-nílusi lázat és a dengue-lázat szokták emlegetni. Az utóbbit (a sárgalázzal együtt) terjesztő szúnyogfaj, az Aedes aegypti elterjedése is erősen hőmérsékletfüggő.
Nincs olyan élőlény, melynek ne lenne parazitája, az embereknél az azonosított kórokozó fajok száma 1400 körül van. Bár a legtöbb kórokozó viszonylag szűk életfeltételek között, meghatározott hőmérsékleti tartományban tud csak létezni, az evolúciójuk pedig szorosan köti őket a megszokott gazdaszervezetükhöz, az újabb kutatások szerint mégis meglepően gyorsan tudnak új gazdára váltani.
„Ez időnként új mutációval történik, de sokszor ez sem kell hozzá. A biológiai változatosság a kórokozóknál is hatalmas, és ez azzal jár, hogy mindig akad néhány olyan kivételes példány, amely az egyébként nem szokott körülmények között, új gazdaszervezetekben is meg tudnak telepedni” – emelte ki Szathmáry Eörs. „A paraziták terjedésénél a fő kérdés, hogy hogyan „ugranak" egyik gazdaszervezetről a másikra egy hosszabb idő alatt.
És mivel a klímaváltozással a fajok elterjedési határai átrendeződnek, és olyan fajok kerülnek egymáshoz gyakori közelségbe, amelyek között korábban nem volt kontaktus, megnő az esélye, hogy „ugrik” a parazita.
A klímaváltozás más módokon is új parazitáknak teszi ki az embereket. A túlnépesedés és a természetrombolás miatt is egyre több, a vírust akár évekig tünetmentesen hordozó állat kerül kontaktusba az emberekkel. Guineában, ahonnan az Ebola-járvány 2014-ben elindult, a közvetlen fertőzés vadon élő, fertőzött állatból, feltehetőleg denevérből kerülhetett át az emberbe.
Az erdei vadhús, a „bush-meat” hagyományosan fontos fehérjeforrás Afrika esőerdőkkel érintkező részein, de a túlnépesedési válság, a szűkös mezőgazdasági források és az erdőségekbe való behatolás miatt ez mára általánosabbá vált.
Változik a menü is: Kongóban például egyre több benne a kígyóhús, ami egyúttal újfajta paraziták megjelenését is jelenti. Hardi Richárd magyar katolikus misszionárius – ő Kongó belső részein hatalmas területen az egyetlen szemész – figyelt fel egy vakságot okozó ráklárvára egy férfi szemében. Ez a parazita rágcsálók zsigereiből kerül át az őket megevő pitonokba, majd a kígyókból az emberekre.
Mint kiderült, egyáltalán nem egyedi jelenségről van szó. Hogy lássák, milyen mértékben terjedt el, a magyar kutatók – Hardi társa ebben a projektben többek között a füredi konferencián is előadó Rózsa Lajos zoológus volt – helyiek bevonásával végeztek szisztematikus felmérést: az erre betanított asszisztensek az afrikai piacokat járták, hogy az ott árusított kígyókat felboncolva keressék a 6-8 centis élősködőket. Ez a projekt többek között a civilek bevonásának fontosságát is szemlélteti: a helyiek ezeket a gyűrűs parazitákat a magyar orvosok elmondása szerint korábban „rugónak” hitték, melyektől a kígyók szerintük gyorsabban mozognak – az orvosi felvilágosítás után már maguk is viszonylag könnyen kiszűrhetik a parazitákat.
Ugyanilyen lényeges a dokumentáció. Ezt célozza a DAMA projekt is: a betűszó feloldása dokumentálás, értékelés, monitorozás, cselekvés – a lényeg, hogy folyamatos, friss információk álljanak rendelkezésre a biodiverzitás változásairól, a paraziták terjedéséről és az új megbetegedésekről. Jelenleg sok, a kockázatelemzés szempontjából amúgy releváns adat még Amerikában is csak papíralapú adatbázisokban van meg a kórházakban – a cél ehelyett egy valós idejű, minél fókuszáltabb, kisebb földrajzi körzetekre koncentráló kockázatelemző és figyelmeztető rendszer kiépítése, akár mobil applikációkra is.
„Most még ilyen szisztematikus lánc nem áll rendelkezésre. Azt kell megbecsülni, hol várható, hogy a fertőzések nem maradnak epizodikusak, hanem nagyobb léptékű járvánnyá fejlődhetnek. Ennek többféle módja van. Az egyik a rokonság alapú következtetés: ha valahol tünetmentesen terjedni kezd egy baktérium vagy vírus, amelynek közeli rokonai veszélyes kórokozók, jobb ha gyanakodni kezdünk. Ez bármikor produkálhat olyan variánst, ami halálos lehet. Szintén nagyon fontos a „múzeumi dokumentálás”: a megfelelő időben való mintavétel, lefagyasztás, ez feltétlenül szükséges a későbbi vizsgálatokhoz” – fogalmazott Szathmáry Eörs.
Nem tehetjük meg, hogy nem teszünk semmit, mert egyszerűen kifutunk az időből. A jelszavunk: Félj, de ne pánikolj! A cél, hogy mi találjuk meg őket, mielőtt ők találnak meg minket
– mondta a konferencián Daniel Brooks, aki Eric Hoberggel együtt az egész DAMA-kezdeményezés mögött áll. Nem véletlenül: bár egyikük a trópusokon, másikuk a sarkvidéken kutat, hasonló jelenségekre lettek figyelmesek: a paraziták gyors ütemben kolonizálják az új területeket és gazdaszervezeteket – a klímaváltozással szoros összefüggésben.
„Korábban mindig utólag reagáltunk, most a cél a proaktivitás, a megelőzés. Ez nem olcsó, de ha nem teszünk semmit, az még drágább lesz” – hangzott el a konferencián. Hogy mennyire nem olcsó, arról Szathmáry Eörs mondott nekünk egy körülbelüli számot: becslése szerint egy szisztematikus nemzetközi rendszert „pár tízmillió euróból már el lehet indítani”, de a teljes globális jelzőrendszer kiépítése már egymilliárd eurós nagyságrendű lehet.
Közben a hatóságok attitűdjén is változtatni kellene: a zika már bent volt az USA-ban, amikor az illetékes szervek még mindig cáfolták a létét. Ugyanezt láttuk most a malária kapcsán Olaszországban. Mint az Széchenyi-díjas professzor hangsúlyozza: „Ilyenkor a reflexszerű reakció a tagadás szokott lenni. A megelőzés mindig jobb, mint a gyógyítás, ez az epidemiológiára is igaz.”
Borítókép: Getty Images Hungary / The Washington Post