Esténként már sötétben érünk haza, megérkeztek a sarkvidéki szelek,
Ilyenkor sokan érezzük azt, hogy elfogyott az energia, minden tevékenység élvezhetetlen, jobb lenne teletömni magunkat szénhidráttal és/vagy egész nap az ágyban maradni. Ennek a jelenségnek neve is van, szezonális depressziónak hívják. Az angol szakirodalom szójátékkal próbálja menteni a menthetetlennek tűnő helyzetet, a seasonal affective depression nevű állapot rövidítése egyszerűen annyi, hogy
A tünetek a hagyományosnak tekintett depresszió ellentétének tűnhetnek, hiszen azokban az esetekben az érintettek inkább alvászavarokról és étvágytalanságról számolnak be, de valójában ugyanannak a kórságról van szó.
Ahogy a hétköznapi depresszió esetében, a szezonális depressziónak is széles spektruma van, a legtöbb embernél csak enyhe tünetek jelentkeznek, míg másoknál egészen szélsőségesen nyilvánul meg - írja a The Guardian.
Egy elmélet szerint az év végi lehangoltság oka az emberiség múltjában keresendő. A jégkorszakban például elég jól jött ez a téli lelassulás, hogy az emberek energiát takarítsanak meg. Ez különösen igaz volt a termékeny nőkre, a terhesség ugyanis különösen erős, kipihent, emergiával teli szervezetet igényel.
Biológiai szempontból is ismertek az okok: a testünk belső folyamatait szabályozó cirkadián ritmust megzavarja a fényhiány, csökken a boldogsághormonként ismert szerotonin szintje, változik a testünk által előállított dopaminadag.
Vannak olyan súlyos esetek, amikor szakorvos segítségét kell kérni, és csak az általa felírt antidepresszáns segít. Az enyhébb depressziót azonban a fény pótlásával is el lehet űzni, az ugyanis stimulálni tudja a szerotonin előállításáért felelős agyterületeket. Arra viszont figyelni kell, hogy ilyen esetben is kerüljük az ultraibolya sugárzást, mert az nem csak a nyári napozás során káros. Emellett a kóklerek által kínált alternatív terápiákat is egészséges kétkedéssel kell kezelni, mert számos olyan módszert kitaláltak, amelyek hatékonysága egyáltalán nem bizonyított.