A fiatal hím gyapjas mamutok gyakrabban jártak egyedül, és többször keveredtek kockázatos helyzetekbe; ezért maradt fenn a természetben több fosszíliájuk, mint nőstény fajtársaiknak. A nőstények csoportokban utaztak egy idős matriarka vezetésével, aki ismerte a területet, és a veszélyeket elkerülve irányította a társait.

A vad elefántokhoz hasonlóan a fiatal hím mamutok gyakran kalandoztak egyedül és kerültek olyan helyzetekbe, amik miatt folyókba csúsztak, és mocsarakban vagy víznyelőkben pusztultak el. Ezek évezredeken át megőrizték a csontjaikat.

A hordában élés előnyei nélkül a hímek nagyobb eséllyel pusztultak el természetes csapdákban, például mocsarakban, hasadékokban és tavakban.

– mondta Love Dalent, a Svéd Természettudományi Múzeum kutatója.

A Current Biology friss számában olvasható tanulmány készítéséhez génadatokat használtak 98, Szibériából származó gyapjasmamut-fosszília nemének meghatározásához. A szakértők megállapították, hogy a minták 69 százaléka hím, amely meglehetősen egyenlőtlen nemi arány, ha feltételezzük, hogy a nemek nagyjából egyenlő arányban születnek.

A kutatók úgy vélik, hogy az állatok életmódja lehetett az oka annak, hogy hogyan pusztultak el a mamutok.

A mamutoktól és a jégkorszak más állataitól származó legtöbb csont, agyar és fog nem maradt meg. Nagyon valószínű, hogy a Szibériában talált maradványok azért őrződtek meg, mert betemetődtek, ami megvédte őket az időjárás változásaitól.

– mondta Dalen.

(MTI)