Az édesvizű tavak bocsátják ki a légköri metán több mint egyötödét egy friss svájci tanulmány szerint – írja az MTI.

Korábban úgy gondolták, a metán csak oxigénmentes környezetben termelődik, például tavak fenekének oxigéntől szinte elzárt üledékrétegeiben. A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatói viszont két évi terepmunkával megállapították, hogy valójában a tavak oxigéngazdag, szél borzolta felszíne jelentős mennyiségű metánt termel.

Az eredmények váratlanul érték a kutatócsoportot, amely Aargau kanton Hallwil-tavának felszíni, ötméteres vízrétegében mérte meg a metán koncentrációját és kibocsátását.

Valami nagyszabású megy végbe a felszíni vizekben, amire eddig senki sem figyelt

– mondta Daniel McGinnis, a tanulmány társszerzője.

Az óceánok felszíni vizeiben is mértek hasonló jelenséget, de az nagyjából ezerszer alacsonyabb koncentrációt mutat. Noha a Földön az édesvizek borította felület kisebb, mint az óceánok vízfelülete, metánkibocsátásuk ugyanakkora a svájci tudósok szerint.

A Hallwil-tó évente 25 tonna metánt bocsát ki, a mérések szerint ennek 90 százaléka a vízoszlop felső, ötméteres rétegében képződik. A jelenség a tudósok szerint más tavakban hasonlóan megy végbe. Lehetséges tehát, hogy a tavak hatalmas metánkibocsátók, sokkal nagyobbak, mint korábban becsülték. A jelenség oka egyelőre nagyrészt ismeretlen.

A tó metántermelését összehasonlították a szarvasmarhákéval is, amely jelentős forrása a légkörbe jutó üvegházhatású gáznak. Arra jutottak, hogy a 10 négyzetkilométert borító Hallwil-tó évente annyi metánt termel, mint egy 240 szarvasmarhából álló csorda.

A Nature Communications szaklapban közölt kutatás szerzőinek feltevése szerint a tófelszín metánkibocsátásának egyik forrása az algák lehetnek. Említik az okok között a tavak oxigénszegény zugait is, amelyek metáninkubátorként működhetnek.