A valaha megfigyelt legtávolabbi szupernehéz (szupernagy tömegű) fekete lyukat fedezte fel egy nemzetközi kutatócsoport, írja a BBC. Az újonnan felfedezett objektum egy a Földtől 13 milliárd fényévnyire lévő galaxis középpontjában falja intenzíven a körülötte keringő csillagokat és csillagközi gázokat.
A hatalmas fekete lyuk olyan lelkesen és olyan messze semmisíti meg a körülötte forgó anyagot, hogy a megfigyelők olyannak láthatják, amilyen az ősrobbanás után mindössze 690 millió évvel volt. Tehát az univerzum születése után igen rövid idő alatt sikerült döbbenetesen nagy méretűre, a Nap körülbelül 800 milliószorosára nőnie.
A fekete lyukba zuhanó anyag egy rendkívül forró anyagtömeget, úgynevezett akkréciós korongot hoz létre, amely a lyuk körül kering. Az így keletkezett óriási fényű kvazár, azaz csillagszerű rádióforrás általában távoli galaxisok aktív magja.
A kvazárok a legragyogóbb, legtávolabbi égi objektumok, az univerzum korai történetének megismerése szempontjából kulcsfontosságúak
- mondta el a BBC-nek Bram Venemans, a német Max Planck Kutatóintézet munkatársa.
Ez a kvazár azért érdekes, mert olyan korból származik, amikor az univerzum történetének még csak 5 százalékánál tartott. Ekkoriban kezdett kiemelkedni abból a szakaszból, amelyet a sötét korszakának neveznek, ugyanis az első csillagok kicsivel ez után jelentek meg.
A kvazár távolságának megbecsüléséhez az úgynevezett vöröseltolódást figyelik meg, vagyis azt, hogy mennyi fény alakul át a megtett út alatt kék színűből vörössé. Az újonnan felfedezett fekete lyuk vöröseltolódása 7,54. Minél magasabb ez az érték, annál nagyobb a távolság és a csillagászok annál korábbi időkbe nyernek betekintést az objektum vizsgálatakor.
A friss felfedezés előtti távolsági rekordot egy olyan kvazár tartotta, amely az univerzum 800 millió éves korából származott.