Az eddig ismert legnagyobb pingvin maradványait fedezték fel Új-Zélandon. Gerald Mayr, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum munkatársa kedden mutatta be az újonnan felfedezett fajt.

Az 55-60 millió éve élt Kumimanu biceae  a részleges csontváz vizsgálata alapján 100 kilogrammos és 177 centiméteres lehetett – 18 centiméterrel hosszabb, mint bármely más őspingvin. Megmaradtak a szárny- és lábcsontjai, illetve a szegycsontja, a koponyacsont viszont hiányzik.

Hamar rájöttünk, hogy egy ismeretlen fajról van szó.

– mondta Mayr.

A Kumimanu biceae-nek egyetlen méretbeli riválisa lehet, amit szintén Új-Zélandon fedeztek föl, és idén februárban mutatták be. Ebből az őspingvinből csak egy lábcsonttöredék maradt fenn, így nehéz megbecsülni a magasságkülönbséget; feltételezik, hogy a korábban bemutatott példány 61 millió éve élt, és 150 centiméteresre nőtt meg.

Ehhez képest a ma élő legmagasabb pingvin az antarktiszi császárpingvin (Aptenodytes forsteri), ami állva 120 centiméter magas.

Embermagasságú volt, nagyon erős és izmos állat, amely bírta a gyakori mélymerülést, hogy elkapja zsákmányát. Nem az a madár volt, amit bárki élve elkaphatott volna. Jóval erősebb lehetett egy embernél

– mondta Alan Tennyson, az új-zélandi Te Papa Tongarewa Múzeum kurátora.

Az állat jóval az Antarktisz eljegesedése előtt élt, amikor Új-Zéland és a sarkvidék szubtrópusi éghajlatú volt. A pingvinekről az emberek általában úgy gondolják, hogy csak hideg környezetben élnek, mint amilyen az Antarktisz régiója, pedig a mai galápagosi pingvinek is az Egyenlítőnél honosak, és több fosszília utal arra, hogy a korai pingvinek is meleg tengerekben éltek.

Daniel Ksepka, a greenwichi Bruce Múzeum kurátora szerint az új felfedezés arra utal, hogy a pingvinek nagyon gyorsan megnőttek a 66 millió éve bekövetkezett tömeges kihalás után, ami a dinoszauroszokkal is végzett. Az esemény valószínűleg nagy hatással volt a pingvinek történetére is.

Korábban egy röpképtelen madár könnyen a tengeri ragadozók áldozatául esett volna, amik a táplálékszerzésben a madarak riválisai is. Miután azonban ezek az ősállatok kihaltak, a repülés képessége már nem volt létszükséglet, és ez teret nyújtott a pingvineknek. Mayr elmondta, hogy a madarak gyakran nagyobb testűekké fejlődnek, miután elveszítik a repülés képességét; alighanem ez történt a pingvinekkel is

Az óriáspingvinek valószínűleg akkor haltak ki, amikor megjelentek az olyan nagytestű tengeri emlősök, mint a fogascetek és a fókák.

(MTI)