A Jupiter egyenlítőjén kelet-nyugati irányú futóáramlás száguld végig a légkör magasabb rétegeiben, és halálpontosan megjósolható, hogy mikor fordul ellentétes irányba - írja a Phys.org tudományos hírportál. A NASA tudósai pedig azt is kiderítették, hogy milyen erők játszanak szerepet ebben a változásban.

Öt éven át részletesen figyelték a Jupiter légkörét a NASA hawaii infravörös teleszkópjai, ezután Rick Cosentino és munkatársai a Goddard Űrrepülési Központban részletesen modellezték ezt a bonyolult légköri jelenséget. Tanulmányukban, melyet a Journal of Geophysical Research-Planets című tudományos lapban publikáltak, a hasonló földi és szaturnuszi jelenségekről szerzett ismereteiket is felhasználták.

A földi egyenlítői futóáramlás változását úgy vették észre, hogy megfigyelték a Krakatau vulkán 1883-as kitöréséből származó törmelékek nyugati irányú áramlását, a repülőgépek utazómagasságában. Később pedig időjárásfigyelő léggömbök dokumentáltak keleti irányú szelet ugyanebben a régióban. A tudósok rájöttek, hogy az irányváltás rendszeresen megtörténik, egy ciklus nagyjából 28 hónapig tart, és a keleti áramlás melegebb, a nyugati hidegebb hőmérséklettel jár.

A Jupiteren ugyanez a ciklus négy földi évet ölel át, míg a Szaturnuszon 15 földi év az időtartama. A Jupiter légkörében egész magasan is észlelték a futóáramlást, és kiderült, hogy a gravitációs hullámok miatt történik meg az irányváltás. A Földön is valószínűsítik, hogy ez a áll a jelenség hátterében, de a tudósok szerint a gravitációs hullám nem elég erős, hogy  önmagában  véghezvigye a földi irányváltást.