Az online folklór gyakorlatilag bármilyen növénynek, ásványnak vagy elvont fogalomnak képes rákgyógyító hatást tulajdonítani (kivéve az orvostudományt természetesen), de még ebből a rendkívül széles mezőnyből is kiemelkedik két sláger-csodaszer: a C-vitamin és a kannabisz. A C-vitaminnal ebben a cikkben foglalkoztunk, most pedig a témába vágó metaanalízisek és kutatási eredményeket összefoglaló szakcikkek (például ez, és ez, és ez, és ez) alapján körüljárjuk, mi a helyzet a marihuána állítólagos rákgyógyító hatásával.
A marihuánát már vagy 3000 éve használják a világ legkülönfélébb helyein a népi gyógyászatban – ami persze önmagában nem jelent sokat, hiszen az ánuszba fújt füstöt is évszázadokig használták, mégsem gondolja senki komolyan, hogy valóban gyógyító hatása lenne. Annál érdekesebb, hogy csak a XX. század közepétől számít tiltott drognak, előtte széles körben és szabadon alkalmazták orvosi és rekreációs célra. Amerikában 1937-ben még különadót is kivetettek rá, ami ellen az akkori orvosi kamara hangosan tiltakozott. A kannabisz hatóanyagait csak jóval később, a hatvanas években sikerült azonosítani, a hatásmechanizmusukat pedig csak még később, a nyolcvanasokban.
A rákgyógyító marihuána legendája még ennél is frissebb: 2003-ból származik, amikor egy Rick Simpson nevű kanadai fickó – saját állítása szerint – négy nap leforgása alatt kigyógyította magát a bőrrákból, kannabiszolajas borogatással. Simpson azóta szép bizniszt épített az olajra meg a csodát bemutató könyveire, és ügyesen rákapaszkodott a marihuána legalizálásáért küzdő mozgalmakra. Érdemes ránézni a Facebook-oldalára, jól látható, hogy azóta többször emelte a tétet, ma már a rák mellett az epilepsziáról, a szklerózis multiplexről, az Alzheimer-kórról és a cukorbetegségről is azt állítja, hogy gyógyítja a kannabiszolaj.
A legendáriumnak nyilván jót tett, hogy a marihuána a világ nagy részén illegális drognak minősül, hiszen ez tökéletesen beleillik a mese „és a gonosz gyógyszerlobbi el akarja titkolni” részébe – ami mondjuk a savanyú káposzta vagy a kismillió egyéb csodaszer esetében a sztorik gyenge pontja.
Ahhoz, hogy lássuk, hogyan gyógyítja vagy nem gyógyítja a rákot a marihuána, először is azt kell tisztáznunk, hogy:
A kannabiszban úgynevezett kannabinoidok vannak, ez egy összefoglaló név egy vegyületcsoportra. A marihuánában eddig 113-félét azonosítottak ezek közül, de vannak szintetikusan előállítható variációk is. A két legfontosabbat a THC és a CBD rövidítésekkel jelölik, előbbi a fő pszichoaktív hatóanyag (vagyis ettől érzi magát jól, aki marihuánát fogyaszt), utóbbi ezt a hatást tompítja, de emellett is van még mind a kettőnek egy csomó hatása. A testünkben kétféle receptorhoz kapcsolódnak a kannabinoidok, és ezeken keresztül fejtik ki a hatásukat, ezeket CB1-nek és CB2-nek nevezik. Előbbiek az agyban és az idegrendszerben laknak, utóbbiak az immunrendszer részei. És hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a testünk maga is előállít a kannabinoidokhoz nagyon hasonló anyagokat, ezeket endokannabinoidnak hívjuk, ugyanezekkel a receptorokkal állnak kapcsolatban, és fontos szerepük van az idegrendszer, az emésztés, a keringés és az immunrendszer működtetésében.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy a kannabinoidok képesek-e a rák gyógyítására vagy megelőzésére, érdemes kitérni arra, hogy mire használják jelenleg az orvosi marihuánát: nem gyógyításra, hanem különféle betegségek vagy invazív gyógymódok tüneteinek enyhítésére. Erre egy sor, alaposan körbekutatott és bizonyított hatása teszi alkalmassá: fájdalomcsillapítás, szorongásoldás, étvágygerjesztés, gyulladáscsökkentés, görcsoldás. Emiatt szokták például a kemoterápia kellemetlen mellékhatásainak kezelésére használni – de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy magának a betegségnek a gyógyításában szerepe lenne. Lássuk, mit mondanak a kutatások, amelyek viszont direktben ezt vizsgálják.
A kannabisz hatóanyagait olyan nagy lelkesedéssel kutatják világszerte, hogy az egyik legkomolyabb tudományos szakfolyóirat, a Nature nemrég egy teljes különszámot adott ki az eredmények bemutatására. Sőt, a terület specialistáinak van nemzetközi szervezetük is, az ICRS, ami idén már a 27. kongresszusát tartotta Kanadában, a jövő évi Hollandiában lesz (hol máshol?). Ennek ellenére egyelőre ott tartunk, hogy bizonyítottan hatásos és biztonságos, élesben bevethető, kannabinoidokon alapuló rákkezelési vagy -gyógyítási mód jelenleg nem létezik.
Létezik viszont egy csomó biztató kutatási eredmény. Többször sikerült már laborkörülmények között bemutatni, hogy a kannabisz képes:
Akadnak viszont kellemetlen mellékhatások is, például:
Ez azért így összességében is elég jól hangzik, de ne feledjük: ezek a kísérletek lombikban történtek, nem való életbeli körülmények között, ahol kismillió egyéb körülmény tehet keresztbe a sikernek. Az ilyen kutatások után szoktak jönni az állatkísérletek, és utána a klinikai tesztek, amikor valódi betegeken próbálják ki az adott szert. Ha itt is hatásosnak és biztonságosnak bizonyul, akkor lehet belőle hivatalosan elfogadott kezelés vagy gyógyszer.
A klinikai fázisba egyelőre nagyon kevés kutatás jutott el (nem, az nem számít ilyennek, hogy valaki egy YouTube-videóban vagy facebookos kommentben kijelenti, hogy meggyógyult). Az egyik leghíresebb ilyen egy spanyol eset volt, amikor különösen agresszív agydaganattal, glioblasztómával küzdő betegeket kezeltek nagy tisztaságú THC-vel, egyenesen az agyukba juttatva a szert. A páciensek nagy része pozitívan reagált a kezelésre, de egy éven belül mind meghaltak. Hagyományos kezeléssel is nagyjából ennyi időt jósoltak nekik, kontrollcsoport pedig nem volt, ami megmutatná, hogy meghosszabbította-e az életüket a kezelés. Ez első pillantásra kudarcnak tűnik, de valójában nagyon fontos tanulságai vannak: kiderült, hogy a kezelés biztonságos, nincsenek komoly mellékhatásai, a hatásmechanizmus a lombikban végzett kísérletekhez hasonlóan működik valós körülmények között is, és alapvetően van valamiféle eredménye, vagyis mindenképpen érdemes tovább folytatni a kutatást.
És persze van egy csomó kérdés, amikre egyelőre nincs válasz. Nem tiszta, hogy melyik kannabinoidnak, milyen dózisban használva, milyen típusú daganat ellen lehet jótékony hatásuk. Problémás a hatóanyag eljuttatása a tumorhoz: a kannabinoidok a felépítésükből adódóan nem oldódnak jól vízben, és a szövetekben nem igazán tudnak mozogni – vagyis kénytelenek vagyunk invazív módszerrel a célhoz juttatni, konkrétan beinjekciózni a daganatba. És persze ott vannak a pszichoaktív hatások, amik nem feltétlenül segítenek, így vagy el kell nyomni őket más hatóanyagokkal, vagy olyan, szintetikus kannabinoidot építeni, aminek nincs ilyen hatása.
A rák gyógyítása mellett folynak kutatások a megelőzéssel kapcsolatban is, itt is biztatóak az eredmények, de az egérkísérleteken egyelőre nem jutottak túl. Az egereknél viszont kimutatták, hogy a THC-val kezelt példányoknál alacsonyabb volt a tumor kialakulásának kockázata.
Az orvostudományi kutatások nem egy sietős műfaj – de mivel itt emberek egészsége és élete a tét, jobb is, hogy csak sokszorosan tesztelve, újraellenőrizve engedünk egy-egy új gyógymódot élesben bevetni. Ezért aztán egy új gyógyszer kifejlesztése évekbe, évtizedekbe is kerülhet. A kannabisz rákellenes felhasználása valahol ennek az útnak a nehezen meghatározható kilométerkövénél jár, mondjuk, hogy valahol középtájon. Előbb-utóbb lehet belőle gyógymód, vagy hatékonyabbá tehet már létező kezeléseket.
De ettől még ha valaki ma a rákellenes hatásai miatt fogyaszt marihuánát, az inkább ne áltassa magát, és keressen egy jobb kifogást. Fontos tudni azt is, hogy Magyarországon a törvény nem tesz különbséget a rekreációs és gyógyászati felhasználás között, tehát az is bűncselekményt követ el, aki a betegsége panaszainak enyhítésére szerez be és használ marihuánát.
Borítókép: Egy a marihuána legalizálásáért tüntető nő Ottawában 2017 áprilisában. Fotó: Lars Hagberg / AFP.