Évek óta nagy érdeklődés övezi Tabby csillagát egy a megfigyelésekor tapasztalt rejtélyes jelenség miatt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a megoldást nem valamilyen óriási földönkívüli építmény jelenti, hanem a por – írja a Space.com.

A becsületes tudományos nevén KIC 8462852 katalógusjelű csillag a Hattyú csillagképben, tőlünk 1500 fényévnyire található. 2015-ben vették észre a Kepler űrtávcsővel, hogy a csillag olyan fura fényességváltozásokat produkál, amelyeket semmilyen ismert jelenséggel nem tudnak megmagyarázni. A pislákolást okozó szárazabb tudományos lehetőségek mellett így gyorsan megjelentek az elrugaszkodottabb lehetőségek is, például hogy egy fejlett idegen civilizációnak a csillag köré felhúzott építménye, talán valamiféle napelemstruktúra állhat a dolog mögött.

A kutatók most azt figyelték meg, hogy a pislákolás jobban kivehető ultraibolya, mint infravörös fénynél. Ez azért érdekes, mert minden porszemnél nagyobb objektum nagyjából egyenlő fényváltozást okozna minden hullámhosszon.

A por a legvalószínűbb magyarázata annak, miért tűnik úgy, hogy a csillag fénye elhalványul és felerősödik

– mondta a kutatást vezető Tabetha Boyajian, a Louisina Állami Egyetem csillagásza, akiről a népszerű nevét is kapta a csillag.

A mostani kutatás – amelyhez a pénzt, az eredeti 2015-ös eredeti megfigyeléshez hasonlóan, Kickstarteren gyűjtötték össze – nem az első, amely ezzel a módszerrel vizsgálta a pislákolást, és már a tavaly októberi kutatás is hasonló eredményre jutott.

Azért így is bőven akad még megfejteni való a szokatlan jelenséggel kapcsolatban. Az eddigi eredmények ugyanis valóban kizárják az ufókat, de a port nem az egyetlen, csak a legvalószínűbb magyarázatnak tartják. Az adatok összeegyeztethetők lennének azzal az elmélettel is, hogy üstökösök blokkolják időről időre a csillag fényét, sőt azzal is, hogy semmi nem blokkolja, hanem a csillag teljesen magától produkálja – valamilyen ismeretlen okból – a pislákolást.

Egy másik magyarázatra váró rejtély, hogy a csillag nemcsak pislákol, hanem folyamatosan halványodik is, 1890 és 1989 között például 20 százalékot, de 2009-től 2013-ig is további hármat. A közelmúltban ráadásul kiderült, hogy a nagy halványodás közepette néha mégiscsak fényesedik egy kicsit. Ennek az okát is keresik még a tudósok.

A kutatás eredménye az Astrophysical Journal Letters szaklapban jelent meg.