Január 5-én, pénteken, 87 évesen elhunyt a világ egyik, ha nem a legtapasztaltabb, legkiválóbb űrhajósa. John W. Young, a haditengerészet fiatal pilótája 1962-ben, a Mercury-program idején csatlakozott az amerikai űrkutatási hivatalhoz a NASA-hoz, és rá három évre a Gemini-programban ő és Gus Grissom repülte az első emberes küldetés űrhajóját, a Molly Brownt (Gemini SC3).

Sok űrhajós van, aki egy-egy űrrepülés után, ilyen vagy olyan okokból nem tudja, vagy nem akarja folytatni karrierjét, de Youngot nem ilyen fából faragták. A Gemini-3 után szűk másfél évvel következett a Gemini-10 (és a névtelen Gemini SC10 űrhajó), amellyel az űrrandevút gyakorolta Michael Collins-szal, az Apollo-11 későbbi tagjával.

Young űrhajós karrierje az Apollo-programban folytatódott: 1969. májusában a Holdat megkerülő Apollo-10 küldetésen ő volt a Charlie Brown (Apollo CSM-106) parancsnoki modul pilótája. Ekkor még nem szállhatott le a Holdra, de erre sem kellett sokáig várnia: 1972 áprilisában az Apollo-16 küldetés parancsnokaként ismét eljutott a Holdig (a Casper névre keresztelt parancsnoki modulban, aminek Thomas K. Mattingly volt a pilótája), és landolhatott is rajta (az Orion névre keresztelt holdkomppal, amit Charlie Duke vezetett). A történelemben Young volt a kilencedik ember, aki a Holdra léphetett.

És az öt űrhajó még nem volt elég, Young az űrsiklóprogramban koronázta meg karrierjét: 1981-ben ő volt a Columbia első parancsnoka, és két és fél évvel később még egyszer repült az első amerikai űrsiklóval.

– nincs még egy asztronauta a történelemben, aki hasonló tapasztalatokat tudhatott magáénak. Young karrierje során 15 ezer órát töltött kiképzéssel, különféle szimulátorokon, több mint 15 ezer órát repült a legváltozatosabb repülőeszközökön, 835 órát töltött az űrben, és utolsó űrrepülése után is a NASA állományában maradt 2004-es visszavonulásáig. Young űrhajósok generációinak volt példaképe, halálával a legkiemelkedőbb asztronauta távozott az élők közül. Az alábbi nagyképes válogatással rá emlékezünk.