Elsőre talán nem hangzik lenyűgözőnek, hogy ausztrál kutatók feltaláltak egy lenyelhető elektromos kapszulát, ami a gázok mennyiségét méri a belekben, de a találmány valójában rettentően hasznosnak is bizonyulhat, mivel egyelőre elég kevés adattal rendelkezünk az egyes szakaszok gázszintjeiről, a mikrobák tevékenységéről és arról is, hogy milyen ételek okoznak problémát a rendszerben – írja az Ars Technica.

A Nature folyóiratban hétfőn megjelent tanulmányból kiderült, a kapszula, egy jelvevő és egy telefonos alkalmazás segítségével gyakorlatilag élőben követhető minden bélmozgás, ami a szerzők szerint sokkal egyszerűbbé teheti ezek vizsgálatát, az eddigi kísérletek alapján pedig úgy tűnik, működik is a dolog.

A kísérleti próbánk megmutatta, mekkora potenciál rejlik az elektromos, gázérzékeny kapszulákban a belek mikrobiomjának feltérképezésében.

– írták a tanulmány szerzői, akik egy korábban disznókon tesztelt prototípust próbáltak ki embereken is.

Nem mindegy mit eszünk

A kapszula méreteit tekintve egy nagyobb vitamintablettának felel meg, a polimer köntös ugyanakkor szén-dioxid, hidrogén és oxigénszenzorokat, valamint egy elemet és egy jeladót rejt, az egyik végén pedig egy gázok által áthatolható membrán található.

A kísérlet során ezt hat egészséges embernek kellett lenyelnie, akikben aztán végigkövették az útját és az egyes helyszíneket összekapcsolták a különféle gázszintekkel. Ebből nemcsak az derült ki, hogy normális esetben 20 óra alatt jut testünk egyik végéből a másikba a kapszula, hanem az is, hogy míg a szén-dioxid és a hidrogén szintje a végbél első szakaszában magas, míg az oxigéné alacsony, ami logikus is, hiszen itt magas az oxigén nélkül élő anaerob baktériumok száma.

A következő kísérlet talán ennél is érdekesebb volt, ebben ugyanis egy ember nyelte le kétszer a kapszulát, először egy kétnapos magas rosttartalmú diéta után, aztán pedig egy szintén kétnapos alacsony rosttartalmú étrendet követően. Előbbi esetben 23 óra alatt haladt át a testén a kapszula, a magas rosttartalmú ételek miatt azonban ez nem kis fájdalmakkal járt, amit a mérések alapján azzal lehet magyarázni, hogy megnövekedett a végbélben az oxigén mennyisége, ami nem tett jót az anaerob baktériumoknak. 

Utóbbi eset sem volt sokkal jobb, itt ugyanis több mint három nap telt el, míg a kapszula kiért az alany testéből, még úgy is, hogy 36 óra elteltével kapott egy nagyobb dózis rostot, hogy felgyorsítsák a dolgokat. Ezt megelőzően egyébként a hidrogén szintje csökkent le drasztikusan, így az erjedés mértéke is csökkent.

Ezek egy harmadik kísérletben bizonyosságot is nyertek, itt két alanynak kellet magas, kettőnek pedig alacsony rosttartalmú étrend után lenyelnie a kapszulát, az eredmények pedig hasonlóak lettek, mint az előző esetben.

Rutin is lehet belőle

Benjamin Terry, a Nebraska-Lincoln Egyetem gépészmérnöke egy mellékelt cikkben azt írta, a kapszulák sokat segíthetnek a belek mikrobiomjának megértésében, annak az étrendre adott reakciójában és mindennek az egészségre gyakorolt hatásában is.

Mint írta, azt is elképzelhetőnek tartja, hogy hamarosan egy orvosi rutinellenőrzés nemcsak az életjelek ellenőrzéséből fog állni, hanem abból is, hogy egy ilyen elektromos kapszulát kell majd lenyelnünk.