Remek természetközeli élménnyel gazdagodhat, aki manapság megfordul Túrkevén vagy Kisújszálláson (a helybélieket is ideértve természetesen). Mint arról már hírt adtunk korábban, a két alföldi város fáin az utóbbi hetekben urbánus környezetben viszonylag ritkán látható madarak jelentek meg szép számmal: nem túlzás, a fenyők, tuják, nyírfák szinte roskadoznak a baglyoktól, amik mint hatalmas gyümölcsök bújnak meg az ágak között.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) csütörtökön megmutatta, hogy miért is hívhatjuk Túrkevét Magyarország bagolyfővárosának. A körülbelül 8700 lakosú városban az MME madárszámlálása szerint több mint ötszáz bagoly telel jelenleg, ettől kicsit marad csak el a szomszédos Kisújszállás, ahol több mint négyszáz példányt számoltak eddig össze – a két városban jelenleg összesen több mint ezer bagoly gubbaszt a fákon!
Hogyan képzeljünk el egy ilyen valóságos madárinváziót? Gyorsan szögezzük le: nem úgy, mint Alfred Hitchcock. A bulvársajtó legnagyobb szomorúságára a baglyoknak ugyanis eszük ágában sincs az emberekre támadni, csivavákra vadászni, alvó kisdedeket bölcsőjükből kiragadni. Ha csak úgy körbesétálunk a két kisvárosban, elsőre nem is tűnik föl semmi. A főbb utakon dübörög a forgalom, mezőgazdasági gépek zörögnek, a gyerekek önfeledten zajonganak az iskolák, óvodák udvarain, igazából nem is olyan a környezet, ahol nagytestű ragadozómadarakat képzelne el az ember.
Ha azonban jobban szemügyre vesszük mondjuk a templomok közelében vagy az iskolaudvaron a nagyobb fákat, akkor megláthatjuk őket: tucatjával szenderegnek az ágakon, tollászkodnak, forgatják a fejüket, hunyják le vagy nyitják ki hol egyik, hol másik szemüket. Van fa, amin ötvennél többen is tanyáznak, de számoltak már meg száz körüli bagolycsapatot is egyetlen tuján. Ránézésre elég egyformák, de valójában mindegyik külön egyéniség, testalkatuk, fülre hasonlító tollpamacsaik, mellényük mintázata alapján kijelenthető, hogy nem nagyon van köztük két egyforma. Néha fölröppen egyik-másik, de csak hogy pár gallyal arrébb újra letelepedjen; illetve ha túl közel megy az általuk kiválasztott fához egy ember, akkor kicsit fölélénkülnek, majd némi megszeppent mocorgás és toporgás után távolabbi pihenőhely után néznek.
A Túrkevére és Kisújszállásra beköltözött madarak javarészt erdei fülesbaglyok, elvétve akad köztük pár másfajta bagoly is, például réti fülesbagoly. “Az erdei fülesbaglyok egyik jól ismert szokása, hogy télen beköltöznek a falvakba, városokba. Egy-egy telelőhelyen néhány vagy legfeljebb néhány tucat egyed látható, de ekkora bagolycsapatot, mint itt, nem nagyon láttunk még” – mondta Orbán Zoltán, az MME szóvivője. Arra, hogy miért tapasztalható ez az ártalmatlan állatinvázió, nincs kiforrott tudományos magyarázat.
Azt feltételezik a szakértők, hogy a téli táplálékszerzéssel függ össze a jelenség. Nem arról van szó, hogy e két városban rengeteg táplálékot találnának, inkább arról, hogy a környéken gazdag a kisrágcsálók (egér- és pocokfajok) zsákmányállat-kínálata. A két város mezőgazdasága még nem annyira nagyüzemi, közelebb áll a hagyományos állat- és növénytermesztési módokhoz, és ez kedvez a rágcsálószaporulatnak.
A baglyok tehát éjszakánként a környező földterületeken vadásznak, ezzel irtó nagy hasznot hajtva a helybélieknek. Nappal pedig a városban töltik az időt, a látszólag kedvezőtlenebb belterületi fákat választva nappali pihenőhelyül. “Erre az lehet a magyarázat, hogy ezeken a településeken általában több fa van, mint a szántókon, gyepeken, nagyobb a rejtekhelyválaszték, ráadásul a lakott területekre nem járnak vadászni azok a nagyobb testű ragadozómadarak, amelyek veszélyt jelentenének a bagolysokaságra” – magyarázta Orbán Zoltán, aki szerint a térségben föltűnt fülesbaglyok Európa tőlünk északabbra lévő területeiről, például Lengyelországból, Ukrajnából vonulhattak át hazánkba. “Ott most sokkal vastagabb a hótakaró, ami nagyban megnehezíti a hó alatti járatokban futkározó rágcsálók elejtését.”
Bár a baglyok sokaknak félelmetes madaraknak tűnnek (évszázados halállal kapcsolatos babonák, tévhitek és főleg tájékozatlanság miatt), jelenlétük természetesen semmiféle fizikai veszélyt nem jelent az emberekre, háziállatokra vagy kis kedvencekre.
Egyetlen némileg kellemetlen, vagy inkább kényelmetlen velejárója van, ha pár tucat fülesbagoly úgy dönt, hogy a kertünkben lévő tuján szeretne áttelelni: a fa alatti talajt elborító, ürülékből és bagolyköpetből álló szőnyeget időnként el kell takarítani. (Amúgy a bagolyguanó az általános higiénés szabályok betartása mellett nem hordoz fertőzéskockázatot, a bagolyköpet pedig könnyen összesöpörhető, és a kommunális hulladékba, komposztba helyezhető.)
Amennyire meg tudtuk tapasztalni, a helybélieket egyáltalán nem zavarják a fülesbaglyok, sőt a gyerekeknek kifejezetten izgalmas, hogy ennyi szupercuki, álmosan pislogó nagymadár ül az óvoda, iskola udvarának fáin. Azt pedig többnyire mindenki tudja, hogy mennyire hasznos állatokról van szó. Erről egyébként a MME tagjai a bagolyköpetek vizsgálatával is meggyőződtek: a fák alatti szürkés-feketés gombócok a baglyok számára emészthetetlen szőrt és csontokat tartalmazzák, amiket az emésztés során öklendeznek fel ezek a madarak. Szétbontva a száraz bagolyköpetet, az elfogyasztott állatok fajtáját is meg lehet állapítani.
Ezek a baglyok egy nap 2-3 mezei egeret vagy pockot esznek meg. Ekkora bagolycsapatnál az naponta több ezer rágcsáló, azaz a telelés hónapjai alatt tízezrével tizedelik a mezőgazdasági kártevők populációit
– mondta Orbán Zoltán, azt hangsúlyozva, hogy ekkora rágcsálóhadat legfeljebb vegyszeresen, méregszórással lehet elpusztítani, ami viszont drága és jelentős környezet-, természet- és humánegészségügyi kockázatot vonna maga után.
A csütörtöki bagolynéző séta apropója egyébként az volt, hogy pénteken indul és hétfőig tart az MME szervezésében az “országos lakossági erdei fülesbagoly telelőhely felmérés”. Kovács Ágnes, a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály erdei fülesbagoly fajvédelmi koordinátora elmondta, hogy a felmérésben bárki részt vehet. Az egyesület az egyéni megfigyelők, családok, baráti társaságok mellett különösen az óvodák, az általános és középiskolák részvételére számít.
“A telelő erdei fülesbaglyok lakossági felmérése egyrészt azért hasznos, mert az adatközlők szélesebb köre miatt sokkal pontosabb országos információkat kapunk a területi eloszlásról és nagyságrendről, mintha a felmérést csak hivatásos szakemberek végeznék. Másrészt szeretnénk általa felhívni az emberek figyelmét erre a különleges állati viselkedésre, és arra buzdítani gyerekeket és felnőtteket, hogy töltsenek több időt a szabadban, miközben nem túl megerőltető, de hasznos önkéntes munkát végeznek” – mondta Kovács Ágnes.