2010. május 20-án indította útjára a japán űrügynökség (JAXA) az Akacuki japán űrszondát, aminek feladatául a Vénusz kutatását jelölték ki. Az űrszondának 2010 decemberében kellett volna a kijelölt pályára állnia közelebbi bolygószomszédunk körül, de a fő hajtómű – egy újfajta kerámiamotor – hibája miatt ez nem sikerült.

A kétéves tudományos küldetést jegelni kellett, a szondát csökkentett üzemmódba kapcsolták, hogy lehetőleg minél tovább üzemben maradhasson, miközben a földi irányítás a lehetséges vészmegoldásokon dolgozik. Szerencsére sikerült is kiküszöbölni a hibát, és az Akacuki segédhajtóműveivel – amiket eredetileg csak pozicionálásra szántak – módosítani tudták a szonda röppályáját. 2015 decemberében az Akacuki a tervektől eltérő, de tudományos szempontból így is használható Vénusz körüli elliptikus pályára tudott állni, és végre megkezdeni az eredetileg tervezett küldetést.

Az Akacuki az elektromágneses spektrum széles skáláján dolgozik: öt kamerával infravörös, ultraibolya és látható színképben is fényképezi a bolygó teljesen felhők borította felszínét, miközben villámok és felszíni vulkanizmus után kutat. Műszerei lehetővé teszik, hogy betekintsen a drámaian kavargó fölső felhőrétegek alá, a sűrű légkör többi szintjére is. Két infravörös kamerájával Akacuki az éjszakai bolygófelszínt is vizsgálni tudta, sajnos 2016-ban ezek a műszerei meghibásodtak.

Az elmúlt kicsivel több mint két évben a szonda folyamatosan gyűjtötte az adatokat, amiket aztán továbbított a Földre. A 2017 végén közzétett nyers adatokat megfelelő képfeldolgozó szoftverekkel egy francia amatőr képszerkesztő, Damia Bouic elképesztően látványos fotókká alakította három bolygókutató tudós – Thomas Widemann, Emmanuel Marcq, Colin Wilson - közreműködésével. Az eredmény lélegzetelállító: eddig sosem látott arcát mutatja nekünk a Vénusz ezeken a képeken.