Ezzel a képpel köszönt el szerda este Elon Musk a Falcon Heavy rakétával elliptikus Nap körüli pályára állított Tesla Roadsterétől és a benne ülő, Starman néven emlegetett SpaceX-szkafanderes bábutól:
A több mint egymilliószor kedvelt kép az utolsó képkockák egyike, amit az egyre távolodó sportautóra szerelt kamerák a Földre közvetítettek, az akkuk ugyanis nem sokkal ezután végleg lemerültek. Ha minden igaz, a piros Tesla szerdára virradóra elhagyta a Hold pályáját, és körülbelül júliusban fogja elérni a Mars pályáját.
Hogy pontosan merre halad majd az űrautó, mostanra tisztázódott.
A Falcon Heavy végfokozatán a rakétastart után hat órával harmadjára is beindult a hajtómű, olyan sebességre gyorsítva az autót, ami elég volt a Föld és Hold együttes gravitációs erejének legyűrésére. A SpaceX által kiadott első adatok szerint a Tesla Nap körüli excentrikus és elliptikus pályára állt, aminek Naptól legtávolabbi pontja (az úgynevezett aphélium) jóval túlkerült a Mars pályáján, az aszteroida-övezetben található.
Műholdszakértők azonban a Tesla helyzetét követve kimutatták, hogy az autó Nap körüli pályája nem nyúlik el ennyire, épp csak egy kicsivel lóg túl a Mars pályáján – ahogy azt amúgy eredetileg is tervezték. Szerdán ezt meg is erősítették a SpaceX mérnökei, írja a Spaceflight Now. Az új adatokból az is kiderült, hogy a Tesla 12 600 km/órás sebességtöbblettel hagyta el a Föld körüli parkolópályát (azaz a Földhöz képest 118 600 km/órás sebességgel, ami bőven elég volt a Nap körüli pályára álláshoz)*, és vasárnap éri el a bolygóközi teret, végleg kiszakadva a Föld vonzásából. (Egy űrteslarajongó eközben föllőtt egy honlapot, amit a Tesla aktuális, Földtől és Marstól számított távolságának és Földhöz illetve Marshoz viszonyított sebességének szentelt: www.whereisroadster.com – érdemes néha csekkolni, a fejlesztő azt ígéri, hogy lesz majd rajzos pozíciójelzés is, meg miegymás.)
Az új számítások szerint az autó június 8-án kerül legközelebb a Marshoz, akkor 111 millió kilométerre lesz bolygótól. A Mars Nap körüli pályáját júliusban keresztezi, ami után november 19-én éri el a saját elliptikus pályájának legtávolabbi pontját (a már említett aphélium). Ekkor 254 millió kilométerre a Naptól száguld majd Elon Musk Teslája, valószínűleg kissé hámló fényezéssel.
A legtávolabbi pont elérése után az autó visszafordul pályáján a Naprendszer belseje felé, és engedve a Nap tömegvonzásának egyre gyorsulva éri majd el 2019. szeptember 1-jén a pálya Naphoz legközelebb eső pontját, a perihéliumot, ami valahová a Föld pályájának közelébe esik majd. Ez nem jelenti azt, hogy belecsapódik a Földbe vagy a Holdba, mivel az addigra eltelő több mint másfél év alatt a Föld is továbbhalad saját pályáján, és a számítások szerint jövőben sem lesz olyan pillanat, amikor a Föld és az űrautó útja keresztezné egymást.
2019 őszén a Tesla a perihélium elhagyása után ismét a Mars pályája felé veszi útját, így keringve a Nap körül, míg világ a világ, de legalábbis míg darabjaira nem hullik a zord űrbéli körülmények hatására. Szakértők szerint egyébként hosszú távon a Jupiter gravitációs hatása is befolyásolhatja az autó Nap körüli pályáját, de addig több száz, több ezer évig is keringhet a most elfoglalt elliptikus útján.
Sokakat foglalkoztat az a kérdés is, hogy miért a saját Tesláját lövette ki az űrbe Elon Musk – a Motor Trend autós szaklap cikke remekül összefoglalja ennek a hátterét. Onnan kell kiindulni, hogy új rakéták tesztjénél a fejlesztők a legritkább esetben kockáztatják drága műholdak és a lakosság testi épségét, inkább súlyszimulációs tárgyakat helyeznek a rakéta rakterébe: például betontömböket, vízzel teli tartályokat. Elon Musk azonban nem kedveli az olyan unalmas dolgokat, mint a betontömbök, ezért már a Dragon űrhajó első útján is egy hatalmas sajtkerék volt a próbateher, amire – mint akkoriban Twitteren írta – egy barátja és a Monty Python egyik jelenete (A sajtbolt szkeccs) inspirálta.
A Falcon Heavy rakterébe ugyanilyen megfontolásból került a lehető legkülönlegesebb próbateher. Amikor az erről döntő mítingen munkatársai felvetették Musknak, hogy lehetne például egy autó, akkor ő azonnal felajánlotta saját 2010-es Tesla Roadsterét. Pár héttel később be is vitték a SpaceX egyik műhelyébe, hogy felkészítsék az útra. Amint azt sejteni lehetett, az autót eléggé kibelezték. A rakétára, de robbanás esetén az emberi egészségre is veszélyes lítiumos akkumulátorokat kiszerelték, de a meghajtásnak is mennie kellett. A megmaradt alváz és karosszéria így is elég masszív maradt, a mérnököket is meglepte, hogy milyen jól bírta a stresszteszteket, az akusztikus, vákuumos és rázópados gyötrést.
Ezután már csak a hatóságok beleegyezését kellett megkapni. A Szövetségi Légügyi Hatóságnak (Federal Aviation Administration, FAA) nem igazán tetszett az ötlet, de mivel sem emberéletet, sem köztulajdont nem fenyegetett a veszélyes alkatrészeitől megszabadított autó, megadták az engedélyt a rakétatesztre.
Már csak az űrbe küldött szerkezeteket szabályozó nemzetközi űrszerződés (Outer Space Treaty) állt a teszt útjában. Ez a szerződés a bolygók védelmére terjed ki, előírva, hogy csak csíramentes, steril űreszközök landolhatnak más bolygókon, nehogy földi létformák fertőzzék meg az esetleges ottani életet. Ha a Tesla a Marsba csapódot volna, akkor ezzel a SpaceX megsértette volna az űrszerződést. Ezt elkerülendő küldték végül olyan pályára az autót, amin ennek elhanyagolható az esélye.
Más jogi akadálya nem volt a Tesla kilövésének, a többi meg már történelem.
*A cikk korábbi verziójában félreérthetően fogalmazva, pontatlanul adtam meg a Föld gravitációs kútjának elhagyásához szükséges sebességet, természetesen önmagában 12 600 km/órás sebesség nem lenne elég még a Föld körüli pályán maradáshoz sem.