A kaliforniai Lawrence Livermore National Labban hoztak létre a kutatók olyan extrém körülményeket, amelyek például az Uránusz magjában létezhetnek. A földi környezetben ismeretlen nagyságú nyomás alatt a jégbolygók magjában olyan jégszerkezet jöhet létre, amit idáig csak feltételezni lehetett.

Mint arra a kémiából emlékezhetünk, a vízjég sokféle kristályszerkezetet vehet fel attól függően, hogy milyen hőmérséklet és nyomás alatt fagy meg. A mifelénk normálisnak számító, jobb körökben jég-I néven jelölt jégben a molekulák hexagonális struktúrákba rendeződnek, de vannak más opciók is, amelyeket szintén különféle római számokkal jelölnek – a legismertebb ezek közül talán a jég-IX, ugyanis Vonnegut Macskabölcső című regényében ezt tette meg „szuperjéggé”, ami mindent azonnal megfagyaszt, ami csak hozzáér. Ez a tulajdonság szerencsére csak fikció, bár a jég-IX valóban létezik, csak ilyen veszélyei nincsenek. Most pedig az is kiderült, hogy az elmélet szerint a jégbolygók magját jelentős részben alkotó jég-VII is létezhet, extrém körülmények esetén akár a Földön is.

Ehhez a kaliforniai laboratóriumban gyémántdarabok közé szorított jeget vizsgáltak, a hőmérsékletet 2-5000 Kelvinre emelték és lézernyalábokkal csináltak a légkörinél több ezerszer nagyobb nyomást. Az eredmény: nagyon nagy nyomású jég oxigén kristályráccsal, ahol a hidrogénionok szabadon mozognak, és kiváló vezető képességgel bír – az az anyag, ami az Uránusz és a Neptunusz magjában is lehet. Ez laboratóriumi körülmények között már a Földön is előállítható, a kutatók pedig azt gyanítják, hogy a szuperionikus jéggel függhetnek össze a két bolygó mágneses mezőjének a tulajdonságai is.