A Karib-tenger térség volt az utolsó hely Amerikában, ahová az emberek betették a lábukat, és a tudósok máig azon vitatkoznak, hogy kik volt az első lakosok. Egyesek szerint az Amazonas medencéjéből érkeztek, mások a távoli Andokhoz kötik őket. A rejtély megoldásában kulcsfontosságú volt az európai hódítók érkezésekor ott élt, ám mára eltűnt taíno nép hovatartozásának megfejtése - írja az Ars Technica.
A taínók körülbelül ezerötszáz évvel ezelőtt érkeztek a karibi térségbe, és amikor 1492-ben találkoztak az első európaiakkal, a szigeteken több milliós lakosság élt. A hódítók által behurcolt betegségek azonban megtizedelték őket, és sokukat vitték el rabszolgának.
Régóta sejtették a tudósok, hogy a taínók nem tűntek el nyomtalanul, mert számos feljegyzés született a hódítók és az őslakosság házasságairól, és ugyanígy az Afrikából behurcolt rabszolgákkal is keveredtek. Egyedül az nem volt tisztázott, hogy a ma is ott élőknek milyen mértékű a genetikai kapcsolata az őslakossággal.
A régész Hannes Schroeder (Koppenhágai Egyetem) kutatómunkáját nagyban segítette egy felfedezés, a Bahamákhoz tartozó Eleuthera-szigeten talált három, viszonylag teljes csontváz. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a leletek legalább 1000 évesek, tehát bőséggel az európai hódítás előtti időből származnak. Az egyik fogban talált dns egy taíno nőhöz tartozik, aki valamikor 776 és 992 között élt a szigeten.
Genomjának elemzésével sikerült megerősíteni azt az elméletet, hogy a taínók az Amazonas és az Orinoco medencéjéből, Dél-Amerikából kerültek a szigetekre. Azt is sikerült alátámasztani, hogy a taínók népessége hatalmas volt, mert a genomban nem találtak belterjességre utaló nyomokat, pedig a szigeti népcsoportoknál előfordulhat ilyesmi, ha összeomlik a populáció.
A tudósok úgy vélik, hogy a különböző szigetek lakossága könnyen kapcsolatba tudott lépni egymással, virágzott a kereskedelem, enélkül ugyanis nem tudtak volna fenntartani ilyen nagy közösségeket. Valószínűnek tartják, hogy a társkeresés sem korlátozódott egy-egy szigetre.
Schroederék a ma ott élők génjeit is összevetették az 1500 éves asszonyéval. A haiti, dominikai és kubai lakosságban nagyon kevés őslakos gén találtak, Puerto Ricóban azonban a legtöbb emberben 10-15 százaléknyi őslakos gén van, ami egészen soknak mondható.
Persze egyetlen génből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, a most megismertnél sokkal színesebb is lehet a taíno nép története. Elképzelhető, hogy egyesek még korábban a szigetekre érkeztek. Schroeder abban bízik, hogy találnak még használható dns-mintákat, és talán arról is többet megtudnak, hogy miért voltak az őslakosok ennyire kiszolgáltatva az európai eredetű fertőzéseknek.