A világon minden 11. felnőttből egy cukorbeteg, fokozza a szívroham, a stroke, a vakság, a vesebetegség és a végtag-amputáció kockázatát. Az 1-es típusú az immunrendszer betegsége, mely tévedésből rátámad az inzulintermelő sejtekre, így nincs elég inzulin a vércukorszint szabályozására. A 2-es típusú diabéteszt leginkább a helytelen életmód következményének tartják, mivel a testzsír befolyásolhatja az inzulin működését.

A svéd Lundi Egyetem Diabéteszközpontja és a finn Molekuláris Orvostudományi Kutatóintézet tudósai 14 775 beteg adatait, többek között részletes vérvizsgálati eredményeiket elemezték. Az eredmények szerint a pácienseket öt csoportba lehet osztani:

• A súlyos autoimmun betegségben szenvedők, lényegében az 1-es típusú diabéteszesek, akiket látszólag fiatal korban támad meg a kór; náluk a szervezet az immunhiba miatt nem tud inzulint termelni.
• Szintén súlyos inzulinhiányos betegek, akik eleinte ugyanolyannak tűnnek, mint az első csoport tagjai, de ők, bár súlyos inzulinhiánnyal küzdöttek, az immunrendszerük nem volt hibás.
• A súlyosan inzulinrezisztens betegek. Általában túlsúlyosak, az inzulintermelés nem állt le, de a testük már nem reagál rá.
• Elhízás miatt kialakult enyhébb diabétesz. Anyagcsere szempontjából közelebb álltak a normálishoz, mint a harmadik csoport tagjai.
• Enyhe, idős kori diabéteszes páciensek. Általában jobb az állapotuk a többi csoporthoz képest.

„Ideális esetben a diagnózis tartalmazza, melyik csoportba tartozik a beteg, így a kezelést is pontosabban lehet meghatározni. Az első három súlyos típust agresszívebben lehet kezelni, mint a két enyhébbet” – mondta a BBC-nek Leif Groop, a kutatók egyike.

A második csoport betegeit jelenleg 2-es típusú diabétesszel diagnosztizálnák, mivel nincs autoimmun betegségük, az új kutatás szerint azonban a kórt valószínűleg az inzulinelőállító bétasejtek okozzák, nem a túlsúly, ezért kezelésüknek az 1-es típusú diabéteszhez kellene közel állnia. A második csoportnál nagyobb volt a vakság kockázata, a harmadiknál a vesebetegségé, tehát az ő esetükben a gyakoribb szűrés lehet hasznos.