Kakarában, ezen a kis japán szigeten 20 éve nagyjából százan élték a falusiak eseménytelen életét. Az elmúlt évtizedekben viszont egyre élhetetlenebbé vált a sziget az elszaporodott vaddisznók miatt. És nem szórványos esetekről van szó: minden lakosra jut belőlük három!
Nem Kakara az egyetlen japán település, ahol vaddisznók randalíroznak. A jelenség összefügg a japán társadalom elöregedésével. A falvak és vidéki kisvárosok lassan elnéptelenednek, mert a fiatalok inkább a nagyvárosokban vállalnak munkát. Az urbanizáció miatt viszont egyre kevesebben maradnak a kistelepüléseken, így a terület egyre elhanyagoltabbá válik. Az elhagyott régiókban a vadvilág lassan, de fokozatosan visszaveszi az uralmat.
A helyzetet bonyolítják a híresen szigorú japán fegyvertartási törvények. Még a jakuzák sem kockáztatják meg, hogy lőfegyvert tartsanak maguknál. Mivel azonban senkinek nincs puskája, amivel megritkíthatná a vaddisznóállományt – a vadászfegyverekre kiadott engedélyek száma az utóbbi években visszaesett –, az emberek tehetetlenek a garázdálkodó vadállatokkal szemben. A kihelyezett csapdákkal évente úgy 50 állatot sikerül elfogni, de az állomány ennél sokkal gyorsabban szaporodik: egy anyakoca akár hat kismalacot is világra hozhat.
Az első vaddisznók még úszva jutottak el az alig 2,5 négyzetkilométeres Kakarára. A Fukuoka és Saga prefektúrák között fekvő szigeten az állatoknak nem volt természetes ellenfele, a falusiak által termesztett édes burgonyát és sütőtököt viszont imádták. Sajnos a helyiek megélhetést is tönkretették; Kakara csak a kis létszámú helyi turizmusból és a kozmetikumgyártóknak árult kaméliákból tudott némi pénzt teremteni. A vaddisznók viszont elüldözték a turistákat és fölzabálták az összes kaméliát.
Egy gyengébb idegzetű embernek már ez is elég ahhoz, hogy elköltözzön egy tokiói kapszulahotelbe, de a vaddisznóktól gyakorlatilag nem lehet élni a szigeten. A gyerekek nem mehetnek ki az utcára, mert megtámadják őket a vadállatok, és az idősebbek is ezerszer meggondolják, hogy kilépjenek-e a házból, hogy gyalog tegyenek meg egy igen rövid utat. Így nem lehet élni. Ez rosszabb, mint a szekigaharai csata.
A helyiek kétségbeesésükben már az elköltözést fontolgatják. Nem mintha a kakarai helyzet elszigetelt eset lenne. Decemberben Shikoku szigetén randalírozott egy jól megtermett vaddisznó egy helyi bevásárlóközpontban; öt embert sebesített meg, mire sikerült leteríteni. Decemberben egy kiotói iskolába tört be két példány, és evakuálni kellett a pánikba esett diákokat. És a japán vadmalacok – hasonlóan más élőlények szigetországbeli változataihoz – jóval nagyobbak mint az európaiak: az itteni 100 kilós példányokkal szemben a japánok 130 kilósra is megnőhetnek.