Olasz régészek még 2010-ben találták meg egy 7-8. századi sírt, amiben egy meglékelt koponyájú nő csontvázát találták meg. Ez annyira nem is furcsa, azonban találtak még valami mást is: a nő lábai között egy magzat csontjai feküdtek. A középkor persze nem volt ennyire durva (vagy legalábbis nem mindig), a tudósok pedig most megpróbálják megmagyarázni, hogy mi is történhetett.
A kutatóknak két fontos kérdést kellett megválaszolniuk:
Előbbire a válasz az, hogy a nőnek valamilyen egészségügyi problémája volt, amit a korabeli orvosok agyműtéttel próbáltak meg kezelni. A koponyalékelés vagy trepanáció többek között arra szolgált, hogy csökkentsék a koponyaűri nyomást, de alkalmanként epilepszia kezelésére (vagy ahogy akkoriban gondolták, a gonosz szellemektől való megszabadításhoz) is használták. A honfoglaló magyarok között is bevett szokásnak számított.
A műtéten átesettek fele több évig is élt a beavatkozás után, bár a koporsóban megtalált nő nem volt ilyen szerencsés, neki csak nagyjából egy hét jutott a leletek alapján (bár az nem egyértelmű, hogy pontosan mibe halt bele). Ráadásul mindeközben 38 hetes terhes volt, a magzat már fejjel lefelé volt a méhében, vagyis készen állt a megszületésre.
A magzat végül gyakorlatilag világra is jött (úgynevezett koporsós szülés), bár borzasztóan tragikus módon. A nő két-három napja halott lehetett a koporsóban (természetes ekkora már a magzat sem élt), amikor a bomlás miatt különböző gázok gyűlhettek fel a testében. Vélhetően ezek nyomták ki a halott magzatot a szülőcsatornán.