Véleménycikket közölt a Magyar Idők könyvtáros szerzője a magyarok finnugor származásával kapcsolatban, és ebben többek közt azt kifogásolta, hogy a tudomány nem szolgálja ki a közhangulatot, és hogy tudományos módszerekkel bizonyított tények esetleg sértik a magyar néplélek sajátosságait.

Az ELTE finnugor tanszékének egyetemi oktatói ezt nem hagyták szó nélkül, és mondatról mondatra tényekkel reagáltak a cikkre a Facebook-oldalukon.

Ebből gyűjtöttük ki a legjobb válaszokat.

Magyar Idők:

„Elméletük egyik legfőbb problémája, hogy az őket megelőző öt-hat évre visszamenő magyar krónikák és a későbbi tudományos igényű történeti munkák semmit sem tudnak finnugor rokonságról, és következetesen a szkíta-hun egyenes ági leszármazást hirdetik.”

ELTE:

A „tudományos igényű” krónikák szerint a cseremiszek (marik) emberevő óriások. Szerintünk nem.

„Ma ott tartunk, hogy történelmünk fontos alapkérdéseiben éles vita és szembenállás van a tudományos csúcsszervezet, az MTA és a magyar társadalom témára érzékeny széles tömege között.”

Örülünk, ha sokakat érdekel a magyar nyelv, de a széles tömegek nem szakemberek. A tudományban nem az az igaz, ami a legtöbb embernek tetszik.

„A finnugor rokonság tantétele annyira kidolgozott és ,,kicsiszolt”, hogy azt ,,belülről”, az ellene indított frontális támadásokkal megbontani nem lehet, ezért érthető a finnugristák makacs védekezése.”

Ezeket a makacs dolgokat tényeknek hívjuk.

„A finnugor nyelvrokonság törvényszerűsége a marxizmushoz hasonlítható...”

A marxizmussal való párhuzam hibás. A nyelvrokonságot mindig azonos módszertan alapján állapítjuk meg. A módszertan bármely tetszőleges nyelvre alkalmazható, a vizsgálat bármikor újra lefolytatható, az eredmények ellenőrizhetők. A marxizmust már megpróbálták lefolytatni, remélhetőleg nem lesz kontrollteszt.

„...amely egy rendkívül logikus, észszerűen felépített elmélet, amelyből viszont hiányzik valami: az életszerűség”

Az igei személyragok névmási eredete tök életszerű, de tényleg. Ráadásul minden finnugor nyelvben ugyanolyan.

„A tudóstársadalomnak óriási a felelőssége, mert vagy orrvérzésig ragaszkodik a maga számára igazolható nézetrendszerhez, vagy tudomásul veszi, hogy a magyar néplélek sajátosságai és a történeti hagyományok miatt ezt mégsem teheti, mert ezzel több kárt okoz, mint hasznot.”

Erre Dr. Kiss Jenő nyelvész szavaival válaszoltak: