A Tourette-szindróma idegrendszeri fejlődési zavar, mely enyhébb formájában akár a kisiskolások egyötödét is érintheti. Akik a való életben nem találkoztak vele, leginkább a kontrollálhatan káromkodásokhoz kötik, valójában azonban ez sokkal ritkább, mint az egyéb motoros vagy hangadásos tikkek. Ezek lehetnek önkéntelen, hirtelen és gyors mozdulatok vagy hangadások, amelyek legtöbbször 4-6 éves kor körül jelennek meg. A tünetek 10-12 éves korban erősödnek, majd serdülőkorban csökkenek.

Az ELTE PPK Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoportja – Németh Dezső vezetésével –, valamint Tárnok Zsanett, a Vadaskert Kórház klinikai szakpszichológusa azt vizsgálta, mi jellemzi a tanulási és emlékezeti folyamatokat a Tourette-szindrómával kezelt gyerekeknél. A fókuszban ezúttal az implicit, nem-tudatos tanulás állt, ami lényegi szerepet játszik a mozgásos készségek (sport), a kognitív készségek (nyelv) és szociális készségek elsajátításában.

A vizsgálatok eredménye a nagyközönségnek elég meglepő: a kutatócsoport kimutatta, hogy a Tourette-szindrómás gyerekek jobban teljesítettek a tanulási feladatokban, mint a tipikusan fejlődő kontroll csoport. Ez azért is érdekes, mert az idegrendszeri fejlődési rendellenességeket korábban úgy képzelték el, hogy csak negatív következményekkel és tünetekkel járnak, teljesítmény javulás pedig nagyon kevés esetben tapasztalható.

A vizsgálat eredményei egy rangos agykutatási tudományos folyóiratban, a Cortex-ben jelentek meg először, de a nagy olvasottságú ismeretterjesztő New Scientist is cikkezett a magyar kutatásról. A magyar vizsgálat a remények szerint hozzájárulhat az atipikus fejlődési zavarok megértéséhez, hosszabb távon pedig új diagnosztikus és terápiás eljárások kidolgozásához is.

Korábbi videónk a Tourette-szindrómával élők hétköznapjairól:

(Borítókép:  Chris Ratcliffe / Bloomberg / Getty Images Hungary)