Fészke praktikus kialakításával tudta kikölteni tojásait a 67 millió évvel ezelőtt élt "pokol csirkéje", a termetes oviraptoroszaurusz, állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport. A kutatási eredményeiket a Biology Lettersben közlő szakemberek úgy vélik, hogy az oviraptoroszauruszok csoportjának legnagyobb képviselői egy kört alkotva fektették le a tojásaikat, hogy a fészek középen helyet hagyjanak saját maguknak. Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy a termetes állat maga költse ki a tojásait a teste melegével, anélkül, hogy összezúzná őket, írja az MTI a BBC híre alapján.

A modern madarak őseinek tekintett tollas oviraptoroszauruszok a késő krétakorban éltek, legalább 67 millió évvel ezelőtt. Csontos taraja és hosszú, a gyíkokéra emlékeztető farka miatt egyik fajukat, az Anzu wylieit a "pokol csirkéjének" is nevezik.

"Az oviraptoroszauruszok többsége kis méretű volt, nem több 100 kilogrammnál. Nagyon madárszerűek voltak a papagájokéra emlékeztető koponyájukkal" – mondta Darla Zelenitsky, a kanadai Calgary-i Egyetem munkatársa.

A kutatók többségében Kínából és Mongóliából származó, több mint negyven különböző fészek formáját és méretét tanulmányozták, hogy megismerjék az oviraptoroszauruszok tojásköltési szokásait. A kisebb fajoknál 35 centiméter, míg a csoport legnagyobb képviselőjének számító Macroelongatoolithusnál 330 centiméter volt a fészek aljának átmérője. A tojások által körbezárt belső szabad terület mérete pedig folyamatosan nőtt az egyre nagyobb fajoknál.

Mindez azért érdekes, mert ez a fajta alkalmazkodás a madarakra nem jellemző. "A jelenlegi ismereteink szerint ez a szokás csak erre a csoportra jellemző" – mondta Zelenitsky, hozzátéve, hogy az oviraptoroszauruszok tojásai igen hosszúkásak voltak. Néhány korábbi tanulmány szerint a hosszúkás tojások kékeszöld színűek lehettek, a legnagyobbak súlya akár a hat kilogrammot is elérhette.

A kutatók szerint a kisebb oviraptoroszauruszok valószínűleg közvetlenül a tojásaikon ültek, amelyeket egymásra pakolva helyeztek el a fészekben. A nagyobb fajok tojásai egyetlen méretes körben voltak elhelyezve és a középen kialakított szabad területre a felnőtt állat majdnem teljes súlyával rá tudott nehezedni.