Az új-zélandi Otago Egyetem professzora, Neil Gemmell és csapata júniusban ellátogat a legendás skóciai Loch Ness tóhoz, hogy DNS-mintákat gyűjtsön, és azok elemzésével megállapítsa, milyen fajok élnek a vízben. Gemmell nem hisz Nessie létezésében, de szeretné egy kis kalandra hívni a nagyközönséget és közelebb vinni az emberekhez a tudományt.

Nessie legendája a 17. századra vezethető vissza és noha soha senki sem tudta még bizonyítani, hogy látta a teremtményt, az mégis időről időre újra "megjelenik", és számos internetes álhír is terjed róla.

A legmerészebb teóriák egyike, hogy a Loch Ness-i szörny egy hosszú nyakú plezioszaurusz, amely valahogy túlélte a dinoszauruszok kipusztulásának időszakát. Egy másik elmélet szerint egy tokhal vagy egy méretes harcsa él a tóban. Sokak szerint azonban az állítólagos észlelések háttérben csupán a vízen úszó farönkök és az erős szelek állnak.

Gemmell szerint amikor az állatok mozognak a vízben, akkor a bőrükről, tollazatukról, pikkelyeikről és vizeletükből apró DNS-töredékek kerülnek a vízbe. A kutatók ezért a tó különböző pontjairól és mélységeiből 300 vízmintát gyűjtenek be az elemezésekhez. A kiszűrt DNS-mintákon szekvenálást hajtanak végre, és az eredményt összevetik a már ismert fajok adatbázisával. A végső eredmények az év végére várhatóak.

„Nem tartom valószínűnek, hogy szörnyre bukkanunk, de mindenképpen szeretném tesztelni az elméletet” - mondta Gemmell, hozzátéve, hogy még ha nem is tudják megerősíteni a teremtmény létezését, a vizsgálat akkor is értékes információkkal fog szolgálni, hiszen kerek képet ad Loch Ness biológiai sokféleségéről, és az esetleges betolakodó fajok jelenlétének mértékéről.

A professzor szerint azok egy részét, akik hisznek Nessie létezésében, valószínűleg az sem fogja eltántorítani, ha nem találnak szörnyre utaló DNS-t a tóban. Gemmellt már felkészítették rá, hogy a lény talán vakáción van, és rejtett víz alatti barlangokon keresztül kijutott a tengerbe, vagy földönkívüli, és nem hagy maga után DNS-nyomokat.