Az elmúlt harmincezer évben már ötször majdnem elpusztult az ausztrál Nagy-korallzátony az éghajlattal összefüggő környezeti változások miatt. Bár a zátonynak eddig mindig sikerült regenerálódnia, a kutatók szerint nem biztos, hogy a koralltelep túlélheti a mostani hanyatlását is.
Az Ausztrália keleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a korallevő töviskoronás tengericsillagok (Acanthaster planci) inváziója, az üledékképződés, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása és a tömeges korallfehéredés is sújtotta.
A zátony helyzetét vizsgáló legfrissebb tanulmányt ausztrál kutatók készítették. A tanulmány a Nature Geoscience-ben jelent meg. A szerzők elsőként rekonstruálták a zátony evolúcióját az elmúlt harmincezer évben bekövetkezett jelentős és pusztító környezeti változások fényében. A kutatók a Queensland állambeli Cairns és Mackay 16 helyszínéről származó fosszilis zátonymagokból nyert adatokat használták fel a tanulmányukhoz.
A tanulmány szerint a koralltelep az eddig véltnél sokkal ellenállóbb az olyan jelentős környezeti változásokkal szemben, mint a tengerszint emelkedése és a vízhőmérséklet változása. A Sydney-i Egyetem munkatársa, a kutatást vezető Jody Webster szerint azonban továbbra is nyitott kérdés, hogy a zátony ellenálló képessége elegendő lesz-e a jelenlegi korallpusztulás túléléséhez.
A szakemberek a legutóbbi jégkorszak glaciális maximumát, azaz a sarki és kontinentális jégtakarók legnagyobb, 20 ezer évvel ezelőtti kiterjedését megelőző időszakot vizsgálták. Ekkor a tengerszint 118 méterrel volt alacsonyabb a jelenleginél. Ezenfelül elemezték a modern kori korallzátony csaknem 9 ezer évvel ezelőtti kialakulása közötti periódust is.
Az eredmények szerint a zátonyt öt pusztító esemény is sújtotta a vizsgált intervallumban, de idővel mindig sikerült regenerálódnia, részben amiatt, hogy évente 0,2-1,5 métert tud vándorolni a tengerfenéken. A kutatók szerint azonban
nem valószínű, hogy a zátony képes lesz túlélni a vízfelszín hőmérsékletének emelkedését, a koralltakaró csökkenését, a tömeges korallfehéredéseket, a vízminőség romlását, és az emberi tevékenység miatt az óceánba kerülő üledék pusztító hatásait.
Korábbi tanulmányok szerint a múltban mindössze néhány Celsius-fokot emelkedett a vízfelszín hőmérséklete tízezer év leforgása alatt. A mai előrejelzések szerint nagyjából 0,7 Celsius-fok emelkedést mutatnak egy évszázadra vonatkozóan.
A Nagy-korallzátony Ausztrália egyik legnagyobb turistalátványossága, amely évente mintegy 6,4 milliárd ausztrál dollárral járul hozzá az ország gazdaságához és több mint 64 ezer munkahely köthető hozzá. Az ausztrál kormány április végén jelentette be, hogy 500 millió ausztrál dollárt (104 milliárd forint) fordít a következő években a zátony helyreállítására és védelmére, beleértve a vízminőség javítását is.
Borítókép: a Nagy Korallzátony kifehéredett koralljai Queensland államban 2017 áprilisában. Fotó: Ed Roberts / ARC Centre Coral Reef Studies / MTI.
(MTI)