Negyven évig törték a fejüket amerikai tudósok – már ha éppen nem volt jobb dolguk –, hogy az 1971-72-ben, az Apollo-15 és -17 küldetések során elhelyezett műszerek miért mutattak ki mérhető hőmérséklet-emelkedést a Holdon. Az amerikai űrhajósok akkor olyan műszereket helyeztek el a Hold felszínén, amik az égitest belsejéből származó hő mennyiségét mérték, a cél az volt, hogy a kapott adatokat összevessék a földi adatokkal, így következtetve a Hold belsejében uralkodó viszonyokra.

Az adatokat 1977-ig sugározták a Holdon lévő műszerek a NASA houstoni űrközpontjába. Az elemzések során a kutatók jól mérhető hőmérséklet-emelkedésre lettek figyelmesek: az Apollo-küldetések után 1-2 Celsius-fokkal nőtt a Hold felszínének hőmérséklete, és egészen 1977-ig maradt is ez a megnövekedett érték. A rejtélyes jelenségre született pár teória: volt, aki szerint az űrhajósok tevékenysége okozta, mások a Hold pályájának módosulására tippeltek, de szóba került a Földről sugárzó, visszaverődő hő lehetősége is.

A miértre a választ azért nem sikerült idáig megtalálni, mert az adatszalagok egy része – az 1974 utáni felvételsor – elkavarodott a NASA adatarchívumában, a National Space Science Data Centerben, és csak nyolc évvel ezelőtt találtak rájuk ismét. A megkerült szalagokkal kiegészített adatokat így az utóbbi években vetették új elemzés alá – írja a TechTimes.

A Journal of Geophysical Research: Planets című szaklapban közölt tanulmány szerzői azt állítják, hogy az amerikai űrhajósok megbolygatták a Hold felszínét azzal, hogy ide-oda járkáltak, sőt három alkalommal autót is vezettek rajta. A felkavart holdpor sötétszürke, fekete területeket tárt fel, és ezek jobban elnyelték a Nap melegét, ebből adódóan emelkedett 1-2 fokkal a Hold felszínének hőmérséklete.

Az új kutatási eredmények arra figyelmeztetnek, hogy az ember mindig hatással lesz környezetére, még akkor is, ha a Hold élettelen felszínéről van szó. Ezt mindig figyelembe kell majd venni a jövő űrhajós küldetései során.