A PLOS One-ban megjelent egy tanulmány, ami azt állítja, hogy a munkahelyi stressz nemcsak az embereket sújtja, hanem az állatvilág legszorgalmasabbjainak tartott méheket is.

A szorgos méh szóösszetétel több nyelvben is jelen van; sorolhatnánk a példákat a busy bee-től a Beschäftigte Biene-ig. És tényleg, a méhek csakugyan szorgalmas állatok; hatalmas távolságokat tesznek meg, hogy élelemhez juttassák a rajukat. Hogy eközben legalább annyi stressz éri őket, mint bennünket a munkahelyünkön, az nyilván eszünkbe sem jut. De hát miért is jutna; elvégre nem nekünk kell pollenek után kutakodnunk virágok belsejében, szörnyűséges méretű rovarokkal és az időjárási körülményekkel harcolva. Pedig a most megjelent tanulmány szerint 

A tanulmány szerzői rádiójelekkel követték nyomon az egyes méheket, hogy megfigyelhessék a stressz okozta mentális hanyatlásukat. Azt vizsgálták, hogy a méhek milyen hatékonysággal tudják megkülönböztetni a különböző illatú virágokat. Ez a képességük nélkülözhetetlen a hatékony nektárbegyűjtéshez. Ugyanez a helyzet a tájékozódással is: a méhek több kilométernyi távolságra repülnek a kaptárjuktól, és fontos, hogy visszataláljanak.

A kutatók szerint a legtöbbet dolgozó méheknél kimutathatóan romlik az új illatok megjegyzésének képessége, és ennek főként a stressz lehet az oka. Erre abból következtetnek, hogy egyes emlősöknél a stressz hasonló tanulási nehézségeket okoz. Egy másik vizsgálat viszont azt mutatta ki, hogy a túl stresszes méhekből lesznek a legrosszabb betakarítók – vagyis a túlhajszolásuknak idővel a képességeik látják kárát. A vizsgálatban a fiatal méheknek volt a legtöbb problémájuk a gyűjtögetéssel; valószínűleg azért, mert ők nehezebben alkalmazkodtak az ismeretlen környezethez.

A rovarok agyának vizsgálata fizikai különbségeket is mutatott. A kutatók azt vették észre, hogy a legügyesebb gyűjtögetőknél sokkal több kapcsolódási pont volt az illatok feldolgozásáért, illetve a tanulásért és az emlékezésért felelős agyterületek között.

A mostani eredmények azért meglepők, mert korábban úgy vélték, hogy a méheket stimulálja az ingergazdag környezet, ami a növények beporzásával és a gyűjtögetéssel jár. Arról fogalma sem volt senkinek, hogy ez fizikailag és szellemileg ennyire megviseli őket.

Mindez azért fontos, mert a méhkolóniák számának drasztikus csökkenése globális probléma. Az Európai Unió a neonikotinoidot tartalmazó permetezőszerek betiltásával reagált, amiről megállapították, hogy kimutatható elváltozásokat okoz a rovarok agyában. A méhkolóniák összeomlása komoly gondokat okozott az Egyesült Államokban és Új-Zélandon; utóbbinál az okozott kárt százmillió ausztrál dollárra becsülik.

(Phys.org)