Ausztráliában élő sárgabóbitás kakadu ábrázolásai találták meg a vatikáni könyvtár egyik 13. századi kéziratában, ami azt bizonyítja, hogy már akkoriban kiterjedt kereskedelmi kapcsolat volt Európa és Ausztrália északi térsége között. A madárról készült négy rajz a régészek szerint 1241-1248 között kerülhetett a De Arte Venandi cum Avibus (A madarakkal való vadászat művészete) című könyvbe, amely korábban II. Frigyes német-római császáré volt.
Az illusztrációk 250 évvel korábbiak, mint az eddig legrégebbinek vélt európai ábrázolás a sárgabóbitás kakaduról.
A könyvben az áll, hogy a madarat az ajjúbida egyiptomi dinasztia negyedik uralkodója ajándékozta II. Frigyesnek. A kutatók eddig csak azt tudták, hogy az egyiptomi uralkodó egy fehér papagájt ajándékozott a német-római császárnak, és csak most vizsgálták meg tüzetesebben, hogy milyen fajról lehet szó. A madár vagy egy nőstény triton kakadu, esetleg a sárgabóbitás kakadu vagy az aranyos arcú kakadu három alfajának egyike lehetett, ami azt jelenti, hogy a madár mindenképpen Ausztrália északi térségéből, Pápua Új-Guineából vagy Indonéziából származott.
A tény, hogy a 13. században kakadu érkezett Szicíliába, azt mutatja, hogy a kereskedők rendszeresen utaztak Ausztrália északi részére, Pápua Új-Guineába és az Indonézia körüli szigetvilágba
- magyarázta Heather Dalton, a Melbourne-i Egyetem kutatója, aki finn tudósokkal együtt tanulmányozta a latin nyelvű könyvet. Az ausztrál kutató szerint a kakadut eredeti élőhelyéről Kairó érintésével vitték Szicíliába, az út több éven át tartott.
A kötetben több mint 900 olyan madárról és állatról készítettek rajzot, amely a német-római császár palotáiban élt.
Az eddigi legrégebbi európai kakaduábrázolást Andrea Mantegna olasz festőnek tulajdonították, akinek egy 1496-ban készült munkáján jelent meg a madár.
(MTI)