A Cassini űrszonda által korábban begyűjtött adatok újbóli elemzésével kiderült, hogy összetett szerves molekulákat is tartalmaz az Enceladus jéggel borított óceánja. Ez is azt jelzi, hogy a Szaturnusz valóban parányi, csupán 505 kilométer átmérőjű holdján megvannak az élet kialakulásához szükséges alapanyagok.

Egyszer már elemezték a Cassini adatait, de akkor csak egyszerűbb, öt szénatomnál kevesebbet tartalmazó vegyületeket mutattak ki (valamint ásványi anyagokat és hidrogént), a friss elemzés azonban tizenöt szénatomos molekulákat is felfedezett az űrbéli koktélban.

Mindez nem azt jelenti, hogy tényleg van is bármilyen élet az Enceladuson. Arra viszont elég jó bizonyíték, hogy a Naprendszerben még egy égitesten megvannak az élet kialakulásához szükséges összetevők, és a megfelelő kémiai reakciók is megtörténhetnek a Földön kívül is.

Erre a felfedezésre nem került volna sor, ha az Enceladus jégpáncélján időnként nem keletkeznének repedések, amelyeken át párát lövell ki a hold a világűrbe. És persze kellett hozzá a Cassini űrszonda, amely 2015-ben áthaladt a kilövellt párán, és begyűjtött egy kis mintát. Ezt a fedélzetén lévő űrporelemző műszer és tömegspektroszkóp segítségével vizsgálták meg, hogy kiderüljön, mit tartalmaz.

A Cassini pályafutása tavaly szeptemberben véget ért,  amikor szonda alámerült a Szaturnusz felhőiben, és ezt az eszközt igazából nem is arra készítették fel, hogy az élet nyomai után kutasson. Frank Postberg, a friss tanulmány szerzője szerint az lenne a logikus következő lépés, hogy küldjenek egy űrszondát kimondottan az Enceladusra, hogy alaposabban megnézzék, mi zajlik az óceánjaiban.