Azt már sokszor megfigyelték a kutatók, hogy a vitorláspókok képesek a fonalukkal vitorlázva repülni, de ennek a pontos működésmódja eddig vitatott volt. Egy új kísérlet most bebizonyította, hogy a légkör elektromos töltése kulcsszerepet játszik a pókok légi utazásában – írja a USA Today.
Már Charles Darwinnak is feltűnt, hogy több száz pók akár száz kilométert is simán átrepült az óceán felett, hogy a hajóján kössön ki, és már ő is gyanította, hogy az elektromosságnak köze lehet a dologhoz. Ezt most először sikerült igazolni: Erica Morley, a Bristoli Egyetem kutatója és társai laboratóriumi körülmények között demonstrálták, hogy a pókrepüléshez nem elég a légmozgás, a légkör statikus töltése nélkül simán lepottyannának.
A pókok 2-4 méter hosszú fonalakat eresztenek a levegőbe, ezeket használják vitorlaként a szélben. Egy korábbi tanulmány rámutatott, hogy az állatok a mutatvány megkezdése előtt ellenőrzik a légjárást, hogy a megfelelő pillanatban kezdjék el eregetni a fonalakat; arra viszont nem adott választ, hogy ezek a fonalak miért nem gabalyodnak össze. Morleyék bemutatták, hogy a szálak összeakadását az akadályozza meg, hogy az elektrosztatikus mező töltését kihasználva taszítják egymást. Ebből kifolyólag
nem is a légjárás a legfontosabb az indulás meghatározásakor, a pók elsősorban a elektromosságot ellenőrzi.
A kutatók egy olyan dobozba raktak vitorláspókokat, amely limitálta a légmozgást, viszont modellezte a légköri elektromos mezőket. A pókok viselkedéséből világos volt, hogy érzékelik az elektromosság változását, mert amikor a kutatók bekapcsolták a mezőt, megnőtt a repülési aktivitásuk. Viszont amikor már a levegőben voltak, és kikapcsolt a mező, rögtön le is estek – vagyis a szél szükséges, de nem elegendő ahhoz, hogy a levegőben maradjanak.