Az Európai Unió 2016 novemberében publikálta a tiszta (nem üvegházhatású) energiatermeléssel kapcsolatos intézkedéscsomagját. Azóta több intézmény és tagállam tett friss vállalásokat a megújulóenergia-termelésről. A cél az, hogy az Európai Unióban a megújuló energiatermelés aránya 2030-ra elérje a 32%-ot. Az Európai Parlament és a tagállamok abban is megállapodtak, hogy ezt a célértéket legkésőbb 2023 folyamán felfelé kell módosítani.

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) egy szakpolitikai tévedésre hívta fel a döntéshozók figyelmét. Az uniós intézmények és a tagállamok továbbra is karbonsemleges, megújuló energiahordozónak minősítik az erdőkből származó biomasszát. Ezt a téves besorolást a testület már 2017 áprilisában dokumentálta egy jelentésben.

A tévedés azon az érvelésen alapul, hogy a fa és más erdei biomassza elégetése nyomán felszabaduló szén-dioxid eltűnik a légkörből, ahogy a fejlődő növényzet felhasználja. Ez hosszú távon igaz, de a döntéshozók valószínűleg nem tudják, hogy e folyamat ténylegesen mennyi idő alatt zajlik le.

Az időtartam nagyban függ a felhasznált biomassza jellemzőitől és attól, hogy mi történik azzal a területtel, ahonnan a fákat-növényzetet kitermelték. Így tehát a biomassza-égetésből származó üvegházhatású gáz ugyanúgy hozzájárul a klímaváltozás felgyorsulásához, mint ha kőolajat vagy szenet használtunk volna fel.

Az erdei biomassza megújuló energiának minősítése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az EU teljesíteni tudja megújulóenergia-céljait. A számítások viszont azt mutatják, hogy

Továbbá ha ehhez most kivágjuk a fákat – amelyek jelentős szén-dioxid-felhasználók, és a jövőben is azok lennének –, akkor a fa elégetésével járó kibocsátáshoz az a szén-dioxid-mennyiség is hozzájárul, amit a fának már nem lesz módjában felhasználni. Vagyis a kitermeléssel az erdőnk széntároló kapacitását is feláldoztuk. az EASAC szerint az erdei biomassza felhasználását klímavédelmi és fenntarthatósági szempontból esetről esetre kell elbírálni.