Orosz és amerikai kutatók elsőként igazolták, hogy a többsejtű szervezetek képesek a hosszú távú kriobiózisra természetes extrém hideg körülmények között.

A kriobizósisban az élőlények életjelei hosszú távra szinte megszűnnek extrém körülmények között, és leáll a sejtszintű anyagcseréjük. Főleg a törzsfejlődés alacsonyabb fokán álló élőlényekre, például egysejtűekre és fonalférgekre jellemző. A kedvezőtlen körülmények megszűnésével az életfolyamatok újraindulhatnak.

A Moszkvához közeli Földtudományi Intézet, több orosz kutatóintézet és egyetem, valamint az amerikai Princeton Egyetem szakemberei a permafrosztban talált, nagyjából 300 pleisztocén korabeli gilisztát vizsgáltak meg. Közülük kettő mutatott életjeleket.

Az orosz tajgán, az örökké fagyott talajban (permafroszt) talált orsógiliszták életre keltek, ettek és mozogtak laboratóriumi körülmények között. A pleisztocén korabeli, a mai Szibéria északkeleti részén élt fonalférgek életre kelését tudományos áttörésnek mondják a kutatók.

Azután, hogy felengedtük őket, a fonalférgek életjeleket mutattak. Elkezdtek mozogni és enni.

– írták a szakemberek a Doklady Biological Sciences-ben megjelent tanulmányban.

Az egyik, 32 ezer éves orsógilisztát egy ősi mókus fészkében találták, amit a Kolima folyó alsó folyásánál találtak közel ahhoz az orosz földtörténeti parkhoz, ahol a pleisztocén kor környezetét akarják bemutatni a szakemberek. A másikat az Alazeja folyóhoz közeli permafrosztban találták 2015-ben, ez nagyjából 41 700 éves. Mindkét fonálféreg nőstény. 

Az adataink igazolták, hogy a többsejtű szervezetek hosszú távon túlélhetik a kriobiózis állapotát természetes fagyott körülmények között. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a pleisztocén korabeli fonalférgek bizonyos szinten alkalmazkodni tudnak. Tudományos és gyakorlati szempontból ez olyan területeken lehet fontos, mint kriomedicina, a kriobiológia és az asztrobiológia.

– írták a tanulmányban a kutatók.

(MTI)