Másfél évig kellett maszkot hordanunk, és elképzelhető, hogy ősztől újra kötelező lesz. Ezért nem árt tudni, hogy létezik egy olyan fertőző népbetegség, amelyet jóformán minden ember elkapott vagy elkap egyszer. Vírusa az egyik legősibb kórokozó, amivel az emberiség valaha találkozott.
Teljesen fegyvertelenek vagyunk vele szemben, gyógyíthatatlan, máig nincs ellene sem gyógyszer, sem oltás. Lappangási ideje hosszú, 4-6 hét, amit az esetek egy részében fejfájás, rossz közérzet és torokfájás követ.
Ez a csókbetegség, más néven mononukleózis, a fiatalok betegsége, amelyet már az első csókkal is el lehet kapni.
Akkor pedig miért csókolózunk? Talán mert valamiféle evolúciós haszna van? Esetleg a nyelves puszi csak egy kulturális hóbort?
Nem egyszerű kérdések. Olyannyira nem, hogy a csókolózással egy önálló tudományterület, a flematológia foglalkozik. Az érdeklődés fókuszában pedig éppen az áll, hogy ösztönös vagy tanult viselkedés-e a csókolózás.
Antropológusok a kulturális okokat részesítik előnyben, mondván, a csókot sokféleképpen fogadják el és művelik a világ népei. Az eszkimók és a maorik például az orrukat dörzsölik össze, Ugandában egyenesen büntetik a nyilvánosan elkövetett ajak-egybeforrasztást. Afrika más részein nemes egyszerűséggel nevetésben törnek ki, ha ilyet látnak, egy bús-romantikus nyugati szerelmesfilmet pedig lazán végighahotáznak a moziban.
A biológusi megközelítés szerint főleg szexuális okokból forrasztjuk össze ajkainkat.
Mégpedig azért, hogy alaposan informálódjunk.
Csók közben temérdek minden kiderül a partnerek termékenységéről, egészségéről, végső soron arról, hogy passzolnak-e egymáshoz genetikailag. Működik-e a kémia? Ez ösztönös viselkedés, amelynek célja szorosan kipuhatolni, milyen erős a másik immunrendszere, és ha úgy alakul, egészséges utódok születhetnek-e.
Kevés állat tesz ilyet. Legtöbbjüknél az illat (vagy inkább szag) már messziről tájékoztat. A bonobók viszont figyelemre méltó kivételek, ugyanis ők is egymás szájába dugják nyelvüket. De náluk a szex amúgy is mindent megelőz: mindenki mindenkivel, cserébe a konfliktusok is csak ritkán durvulnak el a közösségben.
Bármelyik felfogást is nézzük, az érvek logikusan hangzanak. Ennek ellenére jelenleg nincs egyértelmű és kimerítő válasz a kérdésekre. Valószínűleg több okból is megízleljük egymás ajkait. Például, ösztönösen, azért is, hogy közel négyezer baktériumot cseréljünk a nyálcserével, ami
olyan hatást vált ki, mint a védőoltás,
megedzi az immunrendszert. A csókbetegségen pedig úgyis csak egyszer lehet átesni egy életben, fiatalkorban. Többségünket nem döntötte ágynak, utána meg már nincs mitől tartanunk, mert egy életre védettek leszünk.
(Borítókép: Fiatalok csókolóznak a 23. Volt Fesztivál harmadik napján, 2015. július 3-án. Fotó: Nyikos Péter / MTI)