Hol vannak már a hétméteres lapátok, amelyek a kezdetekkor, az 1980-as években jellemezték a szélkerekeket! Az elmúlt évtizedekben legalább tízszeresére nőttek az átlagos méretek, ami lenyűgöző, viszont még a kanyarban sincsenek a világ legnagyobb működő szélerőműveihez képest.
Az elektromos áramot termelő szélkerekek technológiáját már régóta ismerjük. A westernfilmekben látható forgó-surrogó fatákolmányok ugyan még csak vizet szivattyúztak, az 1800-as évek végétől azonban már villamos áramot is termeltek az USA-ban, leginkább farmokon, ahol kézenfekvő megoldás volt helyben megtermelni a villamos energiát, mint nagy távolságokról vezetékeket odahúzni.
A szélenergia reneszánsza azonban az 1970-es, 80-as évek olajárrobbanásakor kezdődött el igazán. Ekkoriban kerültek fókuszba a szél hajtotta villamos erőművek, és olyan szélsebes fejlődés vette kezdetét, hogy a szélturbinák energiapiaca azóta is több tíz százalékkal növekszik minden évben.
Már most a Föld energiaszükségletének 6 százalékát, Európa villamosenergia-igényének már több mint 12 százalékát széllel állítják elő, 2030-ra pedig egynegyedét. Ezzel pedig várhatóan az európai energiarendszer gerincévé lesz ez a tiszta megújuló energiaforrás.
Nem öncélú gigantománia húzódik meg az egyre hatalmasabb szélturbinák megjelenése mögött, hanem egy egyszerű tudományos felismerés: minél nagyobb a szélerőmű, annál hatékonyabb és zöldebb.
Ahogy fejlődött, finomodott a technológia, egyre döbbenetesebb méretű szélkerekek jelentek meg. A jelenlegi legnagyobb gigászok a General Electric angol partokon forgó tengeri szélturbinái, amelyek majdnem olyan magasak, mint az Eiffel-torony, lapátjai pedig 108 méter hosszúak. A rotorok által rajzolt kör dimenzióit úgy képzelhetjük el, mintha négy darab egymás mellé rakott Boeing 767-400 típusú repülőgép forogna. Megfelelően és kiszámíthatóan huzatos helyre, például tengerpartra telepítve egyetlen szélturbina 16 ezer átlagos európai otthon energiaszükségletét képes fedezni.
Erre tett rá egy lapáttal a kínai MingYang cég, ahol már készül a következő trónkövetelő prototípusa, a MySE 16.0-242 nevezetű turbina.
Magassága „csak” 242 méter, lapátjai azonban egyenként 118 méter hosszúak. Akkora kört ír le, mint hat futballpálya területe. Amíg a Haliade-X különböző típusai 12–14 megawatt teljesítményűek, addig a kínai forgó már 16 megawatt, ami már 20 ezer háztartást képes ellátni folyamatosan. A premier jövőre várható.
Nem tétlenkedik a General Electric sem, amely a világ legnagyobb szélfarmjával vág vissza: nem kevesebb, mint 190 darab Haliade-X-et állít csatasorba, amivel könnyedén fedezni fogja az Egyesült Királyság energiaigényének 5 százalékát.
Mindeközben Magyarország durcásan ellenáll a világtrendnek, és 2016-ban rendeleti úton lehetetlenítette el a szélenergia terjedését. 176 szélkerék forog idehaza, összesen 330 megawatt teljesítménnyel, és a közeljövőben ez kapacitás valószínűleg nem is fog megváltozni. Már tíz éve nem készülhet új szélerőmű, aminek valószínűleg az az oka, hogy a kormány a paksi atomerőmű bővítése (Paks 2) mellett kötelezte el magát. Pontosabban nem tilos szélturbinát telepíteni, ha a széltorony legalább 12 kilométeres védőtávolságra van a beépített és beépítésre szánt területektől. A településhálózat azonban annyira sűrű, hogy nincs alkalmas, szélfútta terület, ahova szélerőművet lehetne építeni.
(Borítókép: A General Electric szélturbinája az USA-ban 2017. január 10-én. Fotó: Luke Sharrett / Bloomberg / Getty Images)