Egy levegőben felrobbanó meteor pusztíthatta el Szodomát és Gomorát, a két bibliai bűnös várost időszámításunk előtt 1650 körül. Legalábbis bizonyítékot találtak arra, hogy ezer hirosimai atombomba erejével tette a földdel egyenlővé egy tüzes légrobbanás a közeli ősi Tall el-Hammamnak nevezett települést a Jordán-völgy déli részén, a Holt-tengertől északkeletre.
Habár Szodoma és Gomora pontos helyét csak valószínűsítik, a bibliai leírás szerint az akkor még termékeny Jordán-völgyben helyezkedtek el. Méghozzá, feltételezések szerint, a Holt-tengertől északkeletre, egy kör alakú síkságon, pont ott, ahol ma Tall el-Hammam romjai találhatók.
Szodoma és Gomora az erkölcsi romlottság és az érte járó súlyos ítélet és bűnhődés máig élő metaforája a zsidó-keresztény kultúrkörben. Létező közép-bronzkori városok lehettek, ám „sok panasz és jajkiáltás” érkezett ellenük a bibliai történet szerint: házasságtörés, gőg, paráznaság. Mivel „bűnük nagyon súlyos”, a haragos Isten alaposan megbüntette a kicsapongó városokat: égből érkező kénköves tűzesővel pusztította el mindkettőt és az egész síkságot.
Tudósok és történészek már korábban lehetségesnek tartották, hogy egy meteorcsapáshoz hasonló természeti esemény pusztíthatta el a városokat. Az elméletnek azonban volt egy nagy hiányossága: sem a helyszínen, sem a közelben nem találtak becsapódásra utaló nyomokat.
Most sem találtak krátereket, de egy másfél méter vastag elszenesedett rétegben megolvadt kerámiát, elszenesedett maradványokat, ripityára törött csontokat igen. Na és olvadt platinát, irídiumot, nikkelt, aranyat, ezüstöt, cirkóniumot, krómot, gyémántszerű kristályokká összenyomott szenet, amelyek kataklizmaméretű meteorrobbanásra utalnak.
Kutatók szerint a detonáció pillanatok alatt kétezer Celsius-fokra hevítette a hétszáz kilométer/órás sebességgel meglóduló levegőt. Ahogyan egy modern atombomba tenné. Egy pillanat alatt felgyulladt és elporlott minden, a kardok, lándzsák, sártéglák, kerámiák elolvadtak. A környék szó szerint a földdé vált egyenlővé.
De nem lehet, hogy hihetőbb okok álltak a háttérben? Háborúskodás, tűz, vulkánkitörés vagy földrengés törölte el a föld színéről a pajzán városokat?
A válasz: nem.
Sem a tűz, sem a földrengés nem képes olyan intenzív hőt termelni, hogy megolvassza a fémet és a porcelánt. Vulkánosságnak, lávának pedig semmi nyoma. Ezért gondolják a legvalószínűbb oknak a meteorrobbanást.
Az új tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az űrből érkező, a légkörben sok ezer fokosra izzó száguldó szikla soha nem érte el a Földet, hanem körülbelül négy-öt kilométer magasan felrobbant. Pusztító ereje nagyobb lehetett, mint az 1908-as szibériai tunguszkai eseményé, amikor is egy légkörbe belépő (vélhetően) üstökösdarab robbant szét hat-nyolc kilométer magasan, és tépte ki gyökerestül a fákat harminc kilométeres körzetben, és tarolta le a tajgát nyolcvan kilométeres körben. A modern atombombákat is úgy tervezték, hogy a célpont felett robbanjanak fel, így maximalizálva romboló erejüket.
A korabeli emberek abszolút isteni büntetésnek látták az eseményt, amelyet az Úr még azzal is megfejelt, hogy terméketlenné tette a vidéket. Ez a bibliai történet öröklődött tovább nemzedékeken át. Kutatók ezzel szemben úgy látják, hogy a gigantikus robbanás a közeli, sós vízű Holt-tengerre és partjaira is nagy hatást gyakorolt, olyannyira, hogy
sóval hintette teli a környék talaját,
amelyen évszázadokig alig nőtt növény. Nem csoda, hogy a Jordán-völgy északkeleti része hosszú időre kietlen pusztasággá vált.
Időközben az éghajlat is megváltozott, és a civilizáció bölcsőjének nevezett termékeny félhold, benne Szodoma és Gomora feltételezett helyével már régóta száraz, mezőgazdaságra alig alkalmas, kopár területté vált, és ilyen ma is.
(Borítókép: Gomora lelőhelye, egy hatalmas város a domb tetején, amelyet Isten pusztított el, mint Szodoma Jordániában 2008. január 3-án. Fotó: Reza / Getty Images)