Komoly történészi vitákat gerjeszt a Habsburg-ház magyarországi jelenlétének megítélése. Sokan vannak, akik jó szívvel gondolnak a tulajdonképpeni Habsburg-uralkodóházra, és vannak, akik elnyomásnak tartják az osztrákok magyarországi jelenlétét. A reformkor azonban számos olyan politikai karaktert volt képes felsorakoztatni, aki azon dolgozott, hogy az akkor regnáló struktúra némiképp megváltozzon. Itt Széchenyi István és Kossuth Lajos neve hangozhat el, ám nem felejtkezhetünk meg egy igazán fontos politikai szereplőről, akire még Kossuth is – aki nem kedvelte a Habsburgokat – azt mondta halála után, hogy „Habsburgnak született, de magyarnak halt meg”: József nádorról.
József II. Lipót osztrák császár és magyar király (1790–1792) tizenhat gyermeke közül kilencedikként, a fiúgyermekek közül hetedikként látta meg a napvilágot 1776. március 9-én. Anyja Mária Ludovika spanyol infánsnő volt. Teljes nevén Habsburg József Antal János főherceg. Bár gondolhatnánk, hogy egy királyi sarjnak mindig jut valamilyen szimpatikus és az önéletrajzában jól mutató pozíció, azonban
ennyi gyermek közül szerencse (vagy balszerencse) kellett ahhoz, hogy József főherceg követhesse bátyját, Sándor Lipótot a magyarországi nádori székben, ugyanis testvére 1795-ös halálát követően őt nevezték ki.
Apja halálát követően I. Ferenc császár és magyar király (1792–1835) került az uralkodói székbe, aki úgy döntött, hogy öccsét nevezi ki a Helytartótanács elnökének. József főherceg mindössze 19 évesen bevonul Pestre, és elfoglalja elnöki székét, majd 1796. november 12-én a pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek is egyhangúlag elfogadják nádori kinevezését. Ekkor mindössze húszéves.
1796-ban királyi bátyja az ország rendéit Pozsonyba gyüjté, hogy a veszélybe forgó haza megmentéséről velők tanácskozzék. A rendek, szívok szép bizodalmától hajtatva, mindenek előtt a kir. helytartót örökre a hazához kötni siettek, s illetetlenűl hagyván a nádorjelölést, egy értelemmel őt kiálták ki, őt kivánák nádorul a fejedelemtől. És megadatott. Az emlékezetes nap november 12. volt. A következett év nagyobb része fegyverzaj között tölt el. A lelkesedés, melly az egész nemességet tüzelte, rendkívüli volt, a felkelés buzgóságra és fényre nem csekélyebb bármellyiknél, mellyet újabb évkönyveink felmutatnak. Az ország főkapitánya ifjúi tűzzel megtette a magáét: mindenütt élesztett, buzdított; a nemesi had szerkesztése, gyakoroltatása fő vezérlete alatt olly sikerrel folyt, hogy a szombathelyi szép napok, mellyeken a tizenkétezer nemes daliás ügyessége közelismerését vívta ki, szép hadi tettek bizonyos előhírnökei valának
– olvasható a József nádor életéről szóló, 1943-ban Lestyán Sándor összeállításában megjelent könyvben.
Rögtön népszerű lett a magyarok körében, ugyanis a jakobinus összeesküvés bebörtönzött tagjait bátyjánál közbenjárva szabadon bocsáttatta. A források szerint ebben nagy szerepe lehetett
a börtönben tengődő Verseghy Ferenc költőnek is, hiszen ő volt József nádor első magyartanára; bizonyára jó kapcsolatot ápolhattak.
A XIX. század elején azonban a kor egyik legjelentősebb uralkodója, Bonaparte Napóleon a Habsburg Birodalom ellen fordult. Károly főherceg, a Monarchia legnagyobb katonai tehetsége a szükséges hadseregreformot Magyarországra is ki kívánta kiterjeszteni, amelyben József nádor közreműködését remélte. A népszerű nádor a következő buzdító beszéddel emelte a magyar nemesekben a harci kedvet:
Magyarok! ha édes honotok szép birtokában s a mostani kegyes igazgatás alatt akartok megmaradni, ha a maradék háládatosságára s a világ bámulására számot kívántok tartani ez egyedül a haza szózatára figyelmezzetek! Nincs béke, nincs üdv ha az ellenséges hadak rohanásainak visszatorlására szükséges erő hiányzik. Ezen nyugszik minden polgári társadalom alapja: ebből ered mind a külbátorság, mind a beljólét állandósága.
Ezen kívül még sok intézkedéssel segítette a magyarokat. Például a Martinovics-féle jakobinus-összeesküvés eredményeként Ferenc nem hívta többet össze a rendeket, hanem a megszokott abszolutista módon, rendeleteken keresztül irányította az országot. De József nádor itt is kiállt a magyarok mellett, amelynek eredményeképpen
az 1825–1827-es országgyűlést Ferenc újra összehívta.
Legendás, regényes hagyomány, hogy József nádor első felesége kedvéért vetette fel Pest város szabályozási tervét. Alexandra Pavlovna már az ürömi kápolna sírboltjában nyugodott, mikor 1804 végén a nádor lelkében felmerült a gondolat Pest újjáépítésére. Az év november 16-án leiratot intézett a városhoz, melyben azt mondja, hogy Pest szabályozásának és szépítésének gondolata közvetlenül az uralkodótól származik.
Tehát a nádor megannyi városszépítő, építészeti, gazdasági és társadalmi, sőt tudományos előrelépésben részt vett. Az akkor még Pest-Buda (1873-tól Budapest) arculatát meghatározó Szépészeti Bizottmányt ő alapította, illetve ő is adományozott pénzt a Magyar Tudományos Akadémia megalapításra. Hosszan lehetne még sorolni a nádor érdemeit.
Népszerűségét növelték az olyan pletykák is, mint például hogy József azon tevékenykedik, hogy Magyarországot elszakítsa a birodalomtól, és saját magát koronáztassa majd magyar királlyá.
Bár a pletykáknak bizonyára nem volt alapjuk, kijelenthető, hogy József nádor karaktere, személyisége volt az, amely gyakorta sikeresen kezelte a konfliktusokat, és ezért nem volt komolyabb feszültség a magyarok és Bécs között.
1847 januárjában viszont elhunyt József nádor, ezért nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha életben van 1848 tavaszán. Testét a budai nádori kriptában helyezték örök nyugalomra.
József 1847-es halálát követően fia, István – Habsburg-Lotaringiai István Ferenc Viktor főherceg – került a nádori székbe. Fiatalkorát többségében apja mellett, Magyarországon töltötte, így a magyar nyelvet tökéletesen beszélte a latin, a német, az olasz és a francia mellett.
1839-ben Bécsbe hívatták a császári udvarba, hogy ott tanulja az államügyeket, majd 1844-ben kinevezték prágai császári helytartónak.
Apja halálának hírére visszatért Magyarországra, ahol Kossuth beszédében méltatta:
És István herczeg magyarnak született, magyarnak neveltetett, ő e honnak nem adoptív polgára, ő e hazának született édes gyermeke, ki egy levegőn nőtt fel mivelünk, kit e hazához atyjának, anyjának sírja, atyja életének minden lépten szemébe tűnő nyomdokai, bölcsőjébeni első szív dobbanása gyermekkorának kedves emlékei, ifjúságának első eszmélete csatolnak (…) Nekünk olly Nádorra van szükségünk, ki a szabadság közepette növekedve, a szabadságban rémképet nem lát, s egy szabad nemzet eleven vérpezsgésében nem szaglál rendbontó féktelenséget (…) István Herczeg közöttünk született, közöttünk nőtt fel, lelke ez ujjá születő új életének szabad légkörében erősödött.
Apjához hasonlóan hűen eleget tett a nádori pozíciónak, kedvelték. A forradalom és szabadságharc idején a magyarokat támogatta, az első felelős kormány létrejöttében is jelentős szerepet vállalt. Azonban Bécs nem nézte jó szemmel tevékenykedését, ezért visszarendelték.
Ferenc József soha nem engedte többé magyar földre, ezért politikai pályája végleg kettétört.
(Borítókép: József nádor. Fotó: Wikipédia)