Együnk sok zöldséget, gyümölcsöt. Már csak azért is, mert vitamintartalmuk nagy részét már elvesztették.
Csúcsra jár az infláció, a gyümölcsök azonban kivételnek számítanak, az átlagos hét százalék helyett alig több mint egy százalékkal nőtt az áruk az előző évihez képest. Persze tavaly már drágultak rendesen, olyannyira, hogy mostanában 13 százalékkal kevesebb gyümölcsöt eszünk, mint korábban.
Pedig már a kisiskolások is fejből fújják, hogy télen együnk minél több zöldséget, gyümölcsöt, mert a legjobb tápanyag- és vitaminforrás a fárasztó zimankóban. Ha pluszban dohányzunk is, még inkább igaz a jó tanács. Csak egyetlen aggasztó körülmény adódik:
az elmúlt ötven évben tápanyagtartalmuk nagy részét elvesztették.
Egy korabeli mosolygó alma öt modern almát ér, azaz öt darab almát kell megennünk, hogy elmondhassuk: „Mindennap egy alma az orvost távol tartja.”
Átlagosan öt–ötven százalékos csökkenést mutattak ki, és néhány kivételtől eltekintve (például a spenót) szinte mindegyik zöldség és gyümölcs érintett.
Vannak igazi rekorderek, mint a paradicsom, ez a (szakácsoknak zöldség, biológusoknak gyümölcs) termés magnézium-, kalcium-, folsav- és
C-vitamin-tartalmának háromnegyedét hagyta el.
A szomorú tényeket több nemzetközi kutatás is alátámasztotta. Az okok természetesen összetettek, de mind mögött az intenzív, termőföldeket kizsigerelő nagyüzemi gazdálkodás következményei állnak.
Logikus, hogy ha termelékenyebb mezőgazdasági módszerekkel több növényt tudunk termeszteni ugyanakkora területen, akkor kevesebb tápanyag jut egy növényre. Ilyenkor bevetik a legújabb terméshozam-növelő vívmányokat, a műtrágyákat és növényvédő szereket, amelyekkel újabb csapást mérnek a tápanyag-összetételre.
Aztán ott van a genetikai hígítás (genetic dilution), amikor a gazdák olyan fajokat preferálnak, amelyek szépek, kívánatosak, jól néznek ki. Nem feltétlenül a zamat vagy a beltartalom az elsődleges szempont, hanem a látvány. Sok kutatás igazolta, hogy többnyire kinézet alapján választunk zöldséget, gyümölcsöt, és azt is, hogy valószínűleg már sok ezer éve, a növénytermesztés kezdete óta csak a szépre törekszünk a földeken is.
Mindezt tetézi, hogy gazdaságossági szempontokból nem (vagy alig) hagyják pihenni a termőföldeket, ezért minőségük idővel leromlik. A bajt pedig nem mással, mint újra műtrágyával igyekeznek orvosolni. Itt a kör bezárul, és a talaj ásványtartalma annyira elszegényedik, hogy a termés lehet, hogy mutatós lesz, cserébe íztelen.
A folyamat talán legismertebb szimbólumai a gondosan elhelyezett, tökéletesen kerek, halványpiros, seízű paradicsomok a szupermarketek polcain. Tápanyagtartalmuk közelében sincs a háztájinak, és lehet, hogy nem is láttak napot soha. Márpedig az üvegházi paradicsom feleannyi C-vitaminnal lep meg minket, mint a szabad földön termett fajtársa, a fólia alá kényszerült rokonok pedig csak harmadannyival.
Mindezek ellenére ma sincs gazdagabb vitaminforrás a zöldségeknél és gyümölcsöknél, együnk belőlük, amennyit csak tudunk. Egyedül arra kell odafigyelni, hogy egyetlen gyümölcs és zöldség sem biztosítja önmagában az összes szükséges tápanyagot. Ne dőljünk be a külcsínnek, a legtöbbször ugyanis köszönőviszonyban sincs a belbeccsel.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)