Az adventi időszakot és a karácsonyt számos szokás és hagyomány övezi, gondoljunk csak a karácsonyfa állításra, a betlehemezésre vagy a lucázásra. De honnan erednek ezek a szokások, és vajon mindenhol Jézus születését ünneplik december 24-én?
Tegyünk egy képzeletbeli sétát a világ különböző tájain, nézzünk körbe, milyen érdekes karácsonyi szokások léteznek.
Vajon Európában, vagy akár a tengeren túl hasonlóan ünneplik a karácsonyt, mint nálunk? 24-én fadíszítés, ajándékozás, éjféli mise, finom falatok és meghitt együttlét? A finom falatok kivételével szinte semmi közös nincs az országok karácsonyaiban. De ezen végül is nem is csodálkozhatunk, hiszen a keresztény hagyományok nem ugyanolyan szilárdak és nem ugyanazokkal a pogány tradíciókkal keverednek Észak- és Dél-Európában, keleten és nyugaton.
Skandinávia jelentős része protestáns, de a kereszténység csak későn, 1000 körül terjedt el az északi országokban. Ezért is lehet, hogy ha valami óriási szerencse folytán Skandináviában landolunk december közepén-végén, nagyra kerekedhet a szemünk, mert a finn, svéd vagy dán karácsonyok nem Jézusról szólnak, inkább a mitológiai manóról. Az északi folklór Nisse nevű gnómja a legenda szerint a házakat és a családokat védi. Ezért a norvégok karácsony este a fa alatt hagynak egy tál zabkását, hogy megköszönjék Nisse gondoskodását. Ha a zabkása nem fogy el, a Nisse szörnyeteggé változik, és összetöri a tárgyakat a házban. A norvégoknak van még egy különleges hagyományuk, a Lille Julaften (Kis szenteste), amelyet december 23-án ünnepelnek. Ebből az alkalomból a család otthon marad, hogy mézeskalács házikót készítsenek együtt, amit az ünnepek után kóstolnak majd meg. December 24-én a tágabb család összegyűlik és tőkehalból, báránykarajból vagy sült sertéshúsból álló menüt fogyasztanak, mindezt természetesen a juleøl, a karácsonyi sör kíséretében eszegetik.
Svédországban december 13-al veszi kezdetét a karácsonyi szezon. Ez az év leghosszabb éjszakája, mikor a svédek ősi hite szerint a mágikus erők felerősödnek, az állatok beszélnek, a transzcendentális erők beszivárognak az emberek közé. Ezért reggel minden város és falu kiválasztja Szent Luciáját, aki fehér tógába öltözött, énekelő, gyertyát tartó lányokból és fiúkból álló körmenetet vezet. A fiatalok tiszta énekükkel járják körbe a házakat, reményt és fényt ígérve a hosszú, veszélyekkel teli éjszakához.
A svéd ünnepi dekoráció legjellegzetesebb eleme a csillag, amit minden ablakba kitesznek – utalva egy régi hagyományra, mely szerint az ablakokban világító gyertya segít hazatalálni az éjszakai vándoroknak. A svédek tradicionális karácsonyi programja a tévénézés, de csak és kizárólag Donald kacsa kalandjait követik kora délutántól, közel 4 millió svéd háztartásban. Az ajándékokat 24-én este Tomte apó hozza, aki a Mikulás, a karácsonyi manó és Thor isten bakkecskéjének keveréke. Ez utóbbi a skandináv-germán mitológia viharistenének, Thornak a kocsiját húzta és ajándékokat osztogatott. Tiszteletére karácsonykor szalmából készült vagy faragott bakkecskét állítanak a svéd karácsonyfák közelébe.
A lappföldi Rovaniemi varázslatos hely a sarki fénnyel, rénszarvasokkal, Mikulásfalvával és egy csodás karácsonyi vásárral. Szenteste a finneknél is régi hagyomány a fa feldíszítése és az ajándékozás, de ők a halottakról is megemlékeznek, szenteste rokonaik sírjához látogatnak, és égő gyertyát hagynak ott emlékül. Különlegesség, hogy az év közben is sokat szaunázó finnek karácsonykor sem hagynak fel izzasztó hobbijukkal.
A finn szezonális finomságok közé tartozik a Joulutorttu, egy tipikus szilvalekvárral töltött sütemény, valamint a skandináv országok karakteres étele, a rizspuding. A finom desszertbe egy szem mandulát sütnek, és aki karácsony este megtalálja, nagy szerencsét várhat a következő évre. A finnek a karácsonyi asztal maradékait másnapig nem szedik le, hogy az éjszaka betévedő manók is jól lakhassanak.
Nyugat-Európa legkülönlegesebb karácsonyi hagyományait bizonyára a katalánok ápolják. A katalán családok egész decemberben egy Caga Tio-nak vagy Tio de Nadalnak nevezett karácsonyi farönköt táplálnak, hogy aztán az kikakilja az ajándékokat. Kissé talán groteszk, de érdekes szokás. A farönk, melynek egyik felére egy vidám arcot festenek, piros katalán barett sapkát visel és falábakon áll. December 8-tól, a Szeplőtelen Fogantatás napjától, a gyerekek édességekkel etetik az üreges rönköt karácsonyig. Minél jobban táplálják, annál nagyobb ajándékban bíznak.
A szülők néha nagyobbra cserélik a rönköt, ha el akarják hitetni, hogy meghízott a sok finomságtól. Karácsonykor a gyerekek bottal ütik a törzset, miközben egy hagyományos karácsonyi dalt énekeltek. Ez után kimennek a szobából, hogy ajándékokért imádkozzanak, a szülők közben a rönk alá csempészik a meglepetéseket, mintha az ürítette volna ki őket. Általában édességeket, csokikat találnak a gyerekek, mert az igazi ajándékok január 6-án, Vízkereszt napján érkeznek. A fahasábot elégetik, vagy elteszik a következő évre. A Caga Tió évszázados hagyomány, egészen addig az időig nyúlik vissza, amikor a kandalló a családi élet központi és fontos része volt. Az elégetett fahasáb hamvait termékenységfokozónak tartották és kiszórták a veteményes kertben vagy az istálló közelében.
A katolikus Portugáliában is komoly hagyománya van a Betlehemek állításának, amiket sokszor saját kezűleg készítenek el a családok. De vajon hányan hallottak a karácsonyi férfivé avatás szertartásáról? Portugália északi részén a Festa dos Rapazes ünnep alkalmával tizenhat éven felüli, egyedülálló fiúk karácsony és vízkereszt között énekelve járnak házról házra, gyönyörű maszkokat viselve, hogy adományt vagy ételt gyűjtsenek. Ezt követően férfinak minősülnek.
A másik érdekes és régi portugál hagyomány a fenyőtörzsekből készült „karácsonyi tűz”. A máglyát a templom mellett gyújtják, és a kakas mise (ez az éjféli mise neve, mert a legenda szerint Jézus születése után kukorékolt egy kakas) alatt végig ég. A furcsaság, hogy a katonaságba induló fiúknak kellett fát lopni a tűzhöz, ha elkapták őket, ki kellett fizetniük a kárt. Portugáliában nincs Mikulás, viszont a karácsonyi ajándékokat Pai Natal hozza, egy Télapó-szerű figura, aki a gyerekek cipőibe rejti a meglepetést karácsony másnapjára.
Az írországi karácsonyról még nem sokat hallottunk, pedig ők is érdekesen ünnepelnek és nem az angoloknál tipikus zokniaggatás a legjellemzőbb szokásuk. A furcsaság a katolikus, a kelta és az anglikán protestáns tradíciók keveredéséből fakad. Az ír karácsonyi készülődés december 13-án kezdődik a „Little Christmas” keretében és 24-ig tart, ez az az időszak, amikor az írek ezerrel díszítenek mindent házon kívül és belül. A karácsonyfát hozzánk képest korán, december 8. és 13. között, kelta szokás szerint, már feldíszítik. Tipikus dekorációjuk az ablakokba állított, Szentháromságra emlékező három gyertya örökzöldekkel díszítve.
Érdekes hagyományuk még a karácsony előestéjén terített asztal kenyérrel és tejjel, és a nyitva hagyott ajtó - amikkel Máriát, Józsefet és a kis Jézust várják. A család katolikus szokás szerint együtt megy éjféli misére, ezalatt hozza az ajándékokat Christmas Father, akinek a templomba induló család whiskyt és sárgarépát hagy uzsonnául – a répát persze a rénszarvasnak. A gyerekek csak 25-én bontják ki a meglepetéseket – ha kibírják addig.