Azt már eddig is tudták, hogy az olaj- és földgázbányászat, valamint a fosszilis ipar az egyik legnagyobb metánszivárogtató, de az észak-karolinai Duke Egyetem kutatói most minden eddiginél részletesebb képet kaptak arról, hogy honnan eregetnek a legmasszívabb szennyezők.

A sorrend jelenleg a következő: Türkmenisztán, Oroszország és az Egyesült Államok. Az ottani kutak és csővezetékek hatalmas mennyiséget, óránként több mint 25 tonna metánt engednek szabadon. Évente együttesen körülbelül 8 millió tonnát, ami egytizede a világ olaj- és gázipara teljes éves kibocsátásának.

Mindez azért baj, mert a metán – a szén-dioxid mellett – az egyik legerősebb üvegházhatású gáz: ez a gáz felelős a mai globális felmelegedés legalább negyedéért. Elvi elhatározás szintjén a világ kormányai 2030-ig mindent megtennének azért, hogy visszaszorítsák az emberi eredetű metánkibocsátást. Korábbi műholdas mérések azonban nem igazán támasztják alá ezt a buzgalmat: a világjárvány és a visszaeső gázfogyasztás ellenére például az orosz olaj- és gázipar 2020-ban egyharmadával több metán szabadított a világra, mint korábban.

Normál körülmények között is szabadul ki földgáz (metán) az olaj- és gázipari telepekről. A most rögzített óriáscsóvák azonban messze túlmutatnak a szokásos mértéken. Olyannyira, hogy a műholdas méréseket elemző tanulmány egyik szerzője szerint ekkora mennyiséget bőven megérné befogni és eladni a piacon. Ez pedig ebben az igencsak profitorientált iparágban optimizmusra ad okot – előbb-utóbb megszűnhetnek az olyan óriási szivárgások vagy szándékos kibocsátások, amelyeket még az űrből is látni lehet.

(Borítókép: Lángok egy fáklyás gödörből egy kút közelében a Bakken olajmezőn. Fotó: Orjan F. Ellingvag / Getty Images)