Évtizedek óta kísérleteznek pszichoaktív szerekkel az orvoslásban is. Ma már az a fő kérdés, kontrollált körülmények között valóban használhatóak lennének-e a haldoklók szorongásainak csökkentésében. A tudományos kísérletek azt mutatták, igen, de csak orvosi körülmények között használhatjuk őket.
Az ókori Görögországban minden szeptemberben az Eleusziszi misztériumok néven ismert okkult rituálé zajlott egy Athén környéki szentélyben, ahol állítólag a halál titkai is feltárultak azoknak, akik a kykeon nevű italt fogyasztották. Ez a hagyományosan vízből, árpából és mentából készült főzet nagy valószínűséggel pszichoaktív elemeket is tartalmazott és emésztést elősegítő tulajdonságairól is híres volt. Arisztophanész a Béke című komédiájában azt írja, Hermész annak a hősnek kínálja, aki túl sok száraz gyümölcsöt és diót evett, vagyis székrekedése volt.
Albert Hofmann, az LSD-t 1938-ban szintetizáló tudós azt állította, a kykeonban használt árpát az anyarozs fertőzte meg, ennek a gombának a pszichoaktív tulajdonságai válthatták ki a résztvevők intenzív élményeit. Hofmannal egyetért Robert Gordon Wasson, az etnomikológia atyja, aki a hatvanas években tüzetesebben kezdte vizsgálni a mexikói varázsgombákat. Mindketten állítják, hogy a pszichedelikus szereknek köszönhetően az élet horizontján túli távlatok is feltárulhatnak az emberek előtt. Ma azt vizsgálják a kutatók, hogy ezek a tudatmódosító szerek kontrollált körülmények között hozzásegíthetnek-e minket a békésebb halálhoz. Noha Wasson neve szorosan összekapcsolódik a hatvanas évek ellenkultúrájával, a harvardi egyetem professzora, Timothy Leary, a Tibeti halottaskönyv egyik szerzője is főszerepet kapott benne. A haldoklás különböző fázisait bemutató buddhista szöveg szerint az LSD és hozzá hasonló drogok elő tudják idézni az ego halálát és későbbi újjászületését. A mai tanulmányok szerint a pszichoaktív szerek terápiás hatása attól függhet, képesek-e csökkenteni vagy akár meg is szüntetni a haláltól való félelmet.
A szerek és a halál közötti összefüggést vizsgálók között van dr. Christopher Timmermann, az Imperial College London Pszichedelikus Kutatóközpontjának munkatársa. Új keletű tanulmányában a DMT, az erősen pszichedelikus és veszélyes drog hatásairól írt. A halál és a haldoklás témája szerinte nagyon gyakori élmény a DMT hatása alatt, sok kísérleti alanya mondta, hogy a saját halálát éli át a szerrel.
A DMT-állapot és a halálközeli élmények közti kapcsolat vizsgálatakor Timmermann és munkatársai azt találták, hogy minden DMT-t fogyasztott résztvevő tapasztalta a klinikai halál élményét.
A kábítószer és a halálközeli élmények közös pontja még a testtől való elszakadás érzése, misztikus lényekkel való találkozás és a világos, fehér fény észlelése. A kutatók a résztvevők beszámolói alapján arra jutottak, hogy a teljes ego feloldódása mindkét élményben ott van. Érdekes, hogy a tiszta DMT vegyülete megtalálható az amazóniai ayahuasca főzetben is, amit az indiánok különböző növények keverékéből állítottak elő sámánszertartások alkalmával.
Timmermann szerint az ayahuascára sok bennszülött kultúrában tekintenek úgy, mint a halottak világához vezető szerre. Az köztudott, hogy a pszichoaktív növényeket évezredek óta használják a szellemekkel való kommunikációban. Dr. Rick Strassman a DMT-t „szellemmolekulának” nevezte, mikor a kilencvenes évek közepén megfigyelte a vizsgálat résztvevőire gyakorolt hatását. Az ő magyarázata az volt, hogy a halál pillanatában a szervezetben is megtalálható DMT vegyület szabadul föl az agyban. Erre azonban még nem született hiteles bizonyíték, Strassman több kortársa is megkérdőjelezte a magyarázatot, például dr. Karl Jansen arra a következtetésre jutott, hogy a ketamin – amit érzéstelenítésre, fájdalomcsillapításra, depresszió ellen vagy drogként is használnak – által előidézett élmények jobban hasonlítanak a halálközeli élményekhez, mint a DMT által kiváltott tapasztalatok. Timmermann szerint agyunk nem bocsát ki pszichedelikus anyagot, mikor meghalunk. Szerinte számos gyógyszer vált ki halálközeli élményt, vagyis a jelenség hátterében többféle mechanizmus állhat.
Ha nagy adag ketamint vagy LSD-t adsz az embereknek, hasonló misztikus élményekben lesz részük, még akkor is, ha teljesen más molekuláris receptorokat aktiválsz az agyban. Úgy tűnik, a releváns mechanizmusok az agy hálózati szintjén helyezkednek el, nem pedig az agyi tevékenység molekuláris aspektusához van közük. Ha megvannak a kezdeti feltételek, ezek az agyi hálózatok konfigurálódnak egy bizonyos módon, amit újra és újra megtesznek, ez a fontos.
– mondja Timmermann. Nehéz pontosan megmondani, hogy mik a kezdeti feltételek, de Timmermann szerint talán egyszerűen arról van szó, hogy ha elég nagy káosz van már az agyban a szer hatására, az agy összeomlik és megpróbálja értelmezni a tapasztalatot, és talán ez a halálközeli élmény. Ez megtörténhet pszichedelikus szer hatására vagy klinikai halál állapotában is.
A modern orvoslásnak még nincs megoldása a halálos betegségben szenvedők tüneteinek enyhítésére, sem fizikailag, sem lelkileg. Több, a közelmúltban megjelent tanulmányban azt olvashatjuk, a pszichedelikus szerek segíthetik a halál feldolgozását, mert enyhítik az érzelmi szorongást. Egy vizsgálatban pszilocibint, vagyis egyfajta pszichoaktív alkaloidot kapott, végső stádiumú rákos betegek 80 százaléka szorongáscsökkenésről számolt be. Ennek oka
Timmermann szerint az lehet, hogy az átélt élmények hatására a betegekben kialakult a tudat, hogy komolyabb kapcsolat van az egyén és a világegyetem között, mint azt töredezett elménk gondolta addig.
Ez a felismerés az ego feloldásának tapasztalatából fakad, ami annak megértéséhez vezet, hogy létezésünk nem korlátozódik fizikai formákra, tudatunk túlmutat a halálon. Ez az út segíthet egy kevésbé traumatikus életvégi élmény megtapasztalásában.
Egyesek azt sugallják, hogy a halál a fő félelmünk, és életünk során minden más rossz ebből a halálfélelemből fakad. A pszichedelikumokkal folytatott munka eredményeként a halált tudatosan az élet részévé tehetjük, a kontrollált pszichedelikus utazás lehetővé tenné, hogy békésebb legyen az átmenet a halálba.
Azt már talán soha nem tudjuk meg, hogy készítették a régi görögök a kykeont, de a pszichedelikus anyagoknak köszönhetően orvosi körülmények között esélyünk lehet a halál folyamatának megkönnyítésére.
(Borítókép: Victoria Jones - PA Images / Getty Images)