Mi az, ami egyszerre lakhely és fegyver? Az elegáns, szimmetrikus és nagyon szigorú szabályok szerint készülő pókháló.
Tulajdonosának háza és vadászpuskája, ami elég ragacsos ahhoz, hogy csapdaként szolgáljon, de a pók közlekedését is lehetővé teszi. Hogy lehet tapadós, mégis sima, ugyanakkor otthon és gyilkos eszköz?
A háló anyaga, a pókselyem olyan kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, amik fényessé, erőssé és könnyűvé teszik. Erősebb, mint az acél, és lenyűgöző szakítószilárdságú, tehát nagyon nyúlik, nem pattan el egy extra kövér szúnyog alatt sem. A tudósok évtizedek óta próbálják megfejteni, mitől ilyen erős és rugalmas, de még mindig nincs egyértelmű válasz.
Az már biztos, hogy összekapcsolt és összekapcsolatlan fehérjeláncokból áll, az előbbiek segítenek erőssé tenni, az utóbbiak a rugalmasságot biztosítják. A fehérjék a belső mirigyekben termelődnek, megkeményednek, majd a pók hasán lévő fonók rosttá szövik őket.
A pók nagyszerű mozgását a hálón a speciális mini karmok teszik lehetővé: három horog a lábak mindkét végén, amik közül a központi horgot használja, hogy szorosan megragadja a szálakat. Mivel a horog kis szőrökben végződik, a pókláb és a háló közötti érintkezési terület minimális. Ezért a mozgáshoz kevesebb erőre van szükség. Bezzeg a peches zsákmány, amelynek egész teste a hálóhoz tapad, nem rendelkezik ezzel az előnnyel, nem tud szabadulni.
De a fő oka annak, hogy a pókok nem ragadnak bele saját hálójukba, az a pókháló struktúrája.
A kör alakú pókhálóknál a szálak egy centrális pontról indulnak kifelé, más szálak spirálként fekszenek a központból induló szálakra. A központi szálak a támasztófonalak, amelyeken a pók mozoghat. A spirálos szálak befogási zónaként szolgálnak, és segítik a rovarok rögzítését. Ez egy intelligens felépítés!
Egy új körháló létrehozásakor a pók aprólékosan cselekszik. Először egy hosszú szálat készít, amelyet elenged a szélben, amíg az nem talál egy rögzítési pontot. Miután a tartóhuzalt felhelyezte, többször körbejárja, hogy megerősítse, hiszen ennek a függesztőszálnak hamarosan el kell viselnie a pókháló teljes súlyát. Ezután a tartóhuzal két végéből egy finomabb szálat csatlakoztat egy alsó rögzítési ponthoz.
Amikor a háló körvonalai elkészültek, a pók támasztószálakat hoz létre a középpont felé. Aztán kívülről indulva elkezdi fonni a spirált. Csak ez után kerül fel a csapda lényege, a ragacsos bevonat: a pók ismét bejárja a spirál útját, és azt teljes egészében ragacsos és rugalmas szálakkal helyettesíti.
Útközben megragadja az alkalmat, hogy megegye a régi szálakat!
A háló zseniális felépítése lehetővé teszi a pók számára, hogy könnyen mozogjon. A zsákmány befogása után, a nem tapadó tartószálaknak köszönhetően, pillanatok alatt elérheti az áldozatot.
Hiába van a legtöbb póknak nyolc szeme, még így is előfordul, hogy elvéti a zsákmányt, ekkor jönnek jól a karmai. Alapfelszereltség még a pókok között a tapadásmentes lábbevonat, avagy zokni.
A pókháló erős, de törékeny. Egy intenzív éjszakai használat után lejár a szavatossága, és cserére szorul. A pók ezt rendkívül gazdaságos módon teszi: az erős tartószálat újra felhasználja, a háló többi részét pedig megeszi, így semmi sem megy pocsékba. A pók figyel a részletekre.
(Borítókép: STR / NurPhoto / Getty Images)