A szén-dioxid és a metán a legismertebb üvegházhatású gázok közé tartoznak, amik nagy szerepet játszanak a globális felmelegedésben is.
A CO2 száz évig, a CH4 körülbelül 10-12 évig marad a légkörben. De hiába ez a különbség, a metán lényegesen erősebben hat a globális felmelegedésre, mint a szén-dioxid. A legfrissebb IPCC-jelentés (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) szerint a metán felelős a jelenlegi 1,1 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedésből legalább fél fokért. Ennek ellenére több szó esik a szén-dioxidról, mint a metánról.
A metán mennyisége főleg az emberi tevékenységek miatt növekszik, a légkörbe kerülő metán 60 százalékáért a hulladékipar és az energiaszektor is felelős, de a legdominánsabb a mezőgazdaság, ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztés.
A jó hír viszont az, hogy a metánkibocsátást gyorsan csökkenthetjük, és a változást hamar meg is éreznénk. Tíz év alatt akár 45 százalékkal visszaszoríthatnánk, amivel körülbelül 0,3 Celsius-fokos melegedést kerülhetnénk el.
A szarvasmarhák, de más kérődző állatok, például a juhok beleiben is gondot okoz a rostok megemésztése, emiatt keletkezik a metán. Az állattartó telepekről több millió tonna metán kerül a légtérbe, így növelve a globális felmelegedést. Hogy lássuk az arányokat: egy kilogramm marhahús termelése 36 kilogramm szén-dioxiddal növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét, ami vetekszik az autók szén-dioxid kibocsátásával. Egy „átlagos tehén” naponta 100-120 liter metánt termel. Az állatok gázkibocsátását azonban lehet csökkenteni, például a takarmányozás típusának megváltoztatásával. Legeltetéses állattartással 40 százalékkal sikerült redukálni a gázkibocsátást, és a lucerna- vagy a lóherealapú táplálkozás is enyhítette a gázképződést. A takarmánynövényekben lévő csersav ugyanis gyengíti a tehenek gyomorbaktériumainak aktivitását, ami gátolja a metántermelődést okozó fehérjék bomlását.
A takarmánynövények variálása mellett a kutatók pirulákkal és találmányokkal is kísérleteznek. Német kutatók szellentés elleni tablettákat fejlesztenek, és sikerült is csökkenteni vele a marhagázt, de használatuk elég macerás, így még nem terjedt el széles körben. Többször felmerült már a gázok begyűjtésének gondolata, így később célzottan hasznosítani is lehetne a metánt. Argentin tudósok megalkották a „tehénhátizsákokat”, amik napi 300 liter metánt vontak ki a tehén emésztőrendszerébe helyezett csőből – ez a mennyiség 24 órán át üzemeltetne egy személyautót.
(Borítókép: Alain Jocard / AFP)