Placebóról és placebohatásról már mindenki hallott. Ez az az orvosi kezelés, amely nem tartalmaz hatóanyagot, úgy tűnik, mintha hatna, de valójában álgyógyszer. A nocebo viszont ellentétes a placebóval, károsító, megbetegítő hatású.
A tudósok kutatási fázisokban használják a placebót, hogy megértsék, milyen hatással jár egy új gyógyszer, kezelés. Betegségtől függ, hogy az alanyok negatívan vagy pozitívan reagálnak a placebóra, bizonyos típusú egészségügyi problémák hajlamosítanak a placeboreakcióra. Ilyen például a depresszió vagy az alvászavar.
A nocebo definíciója szerint ártalmatlan gyógyszer vagy kezelés, amely a beteg negatív elvárásai vagy pszichés állapota miatt káros mellékhatásokkal vagy a tünetek súlyosbodásával jár.
A noceboeffektus a valódi kezelések nemkívánatos hatásait is képes reprodukálni.
A beteg tudja, hogy gyógyszert szed, és öntudatlanul is előidézi azokat a káros hatásokat, amelyekről rokonaitól, a médiában, orvosától hallott vagy akár szórólapon olvasott. A negatív hatás kiváltásához elég egy rosszul megfogalmazott utasítás.
Dr. Varelmann kísérleti leírása szerint az aneszteziológusok összehasonlították a terhes nők érzéstelenítő injekciója során érzett fájdalomérzetet. A nocebocsoportnak azt mondták:
Olyan lesz, mint egy intenzív méhcsípés. Ez a beavatkozás legkellemetlenebb része.
A placebocsoportot megnyugtatták, hogy csak elzsibbadnak a műtét könnyebb elviselése érdekében. A tanulmány azt mutatta, hogy a megnyugtató szavak használata jelentős hatással volt a fájdalomérzetre és a műtét során érezhető fájdalom mértékére.
A nocebo fogalma nem új keletű. Dr. Walter B.. Cannon harvardi orvos ezt a témát tárgyalja a vuduhalálról szóló, 1942-ben megjelent cikkében. Cannon anekdotikus esetbeszámolókkal kezdi írását, amelyben azt fejtegeti, lehet fiziológiai alapja a vuduhalál jelenségének.
Az egyik leírt eset szerint az észak-queenslandi Mona Mona-i misszió közelében élt egy híres boszorkánydoktor, Nebo. A helyi misszionárius fő segítője a keresztény hitre tért Rob volt, aki egy nap hirtelen és nagyon súlyosan megbetegedett. Semmilyen tünete, láz vagy fájdalom nem volt, amely konkrét betegségre utalt volna, mégis rosszul és nagyon gyengének érezte magát. Kiderült, hogy Nebo egy csonttal rámutatott Robra, aki azt hitte, megátkozták, és a halál fia. A történet úgy oldódott meg, hogy a misszionárius megfenyegette a boszorkányt, hogy száműzik és nem kap ételt, ha nem győzi meg Robot, hogy csak tévedés történt a csonttal.
Rob állapota a boszorkány beismerése után szinte azonnal megváltozott, felkelt az ágyból, és már aznap munkába állt.
Cannon a betegség gyors megjelenését, a súlyos fáradtságot, a komoly rosszulléteket és a sérülések, egyéb szimptómák hiányát azzal magyarázta, hogy csak a halálfélelem és az erre adott fiziológiai válaszmechanizmusok kiválthatják magát a halált.
Cannon zsenialitása abban állt, hogy ugyan a XX. század első felében még nem tudott egzakt magyarázatot adni a jelenségre – mert még nem fedezték fel az idegtudomány, a molekuláris biológia, az endokrinológia és a sejtimmunológia eszközeit –, de a megfigyelések, a logika és következtetései alapján azt képzelte, lehet biológiai alapja a vuduhalál jelenségének. Cannon az első fiziológusok között volt, akik tudományosan próbálták magyarázni az egyébként megmagyarázhatatlan betegségeket és jelenségeket.
Magyarázatából azonban feltűnően hiányzik a hormonális stresszreakció – az agyból, az agyalapi mirigyből és a mellékveséből perceken belül felszabaduló hormonok sorozata bármilyen stresszor hatásának kitéve. Ennek az az oka, hogy 1942-ben sok ilyen hormon még ismeretlen volt a tudósok előtt. Ezenkívül a stressz kifejezés, amelyet Cannon tisztelője, Hans Selye (Selye János) alkotott meg, csak a háború utáni időszakban kezdett elterjedni.
A XX. századi gyógyászat egy híres nocebopéldája Mr. Wright esete. Mr. Wright előrehaladott limfoszarkómában szenvedett, de bízott a végső megoldásban, a krebiozen nevű anyagban. Krebiozeninjekciót kért orvosától, mire daganatai drámaian összezsugorodtak. Néhány hónapot jó egészségben töltött, mígnem olyan hírek kaptak szárnyra a médiában, hogy a krebiozennek nincs rákellenes tulajdonsága. Mr. Wright daganatai ezután újra megjelentek, de sokkal nagyobbak voltak, mint korábban.
Orvosai úgy döntöttek, hogy hazudnak neki. Azt mondták, hogy a krebiozen valóban gyógyítja a rákot, de sokkal erősebb adagra van szüksége a teljes hatás eléréséhez.
A sóoldat injekciójával végzett placebokezelések a rák teljes eltűnését eredményezték. Mr. Wright jó egészségben élt több hónapig, mígnem az Amerikai Orvosi Szövetség újból felülvizsgálta a krebiozent, és arra a következtetésre jutott, hogy hatástalan. Amikor Mr. Wright megtudta, daganatai kiújultak. Néhány nappal a kórházba szállítás után meghalt.
A noceboeffektust nem csak mendemondák támasztják alá. Egy 2011-es cikkben a kutatók áttekintették a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás kezelését azok mellékhatásait.
A betegek egyik csoportját tájékoztatták a lehetséges szexuális jellegű mellékhatásokról, a másik csoportot nem. A hat és tizenkét hónapos követés során azok a betegek, akiket tájékoztattak a szexuális zavar lehetőségéről, szignifikánsan nagyobb szexuális mellékhatásokról számoltak be (43,6 százalék), mint azok, akik nem tudtak a lehetséges problémákról (15,3 százalék). A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lehetséges mellékhatásokról szóló tájékoztatás előidézheti a nocebohatást.