Vajon a nagy művek alkotásának feltétele némi őrület, vagy előbb van a nagy mű, és ennek megalkotásába őrülnek bele a művészek? Muszáj őrültnek lenni az alkotáshoz?
Camille Claudel, Csontváry, Dalí, József Attila, Hemingway, Van Gogh, és még sorolhatnánk azon nagy művészek neveit, akik bomlott elmével mesterműveket hoztak létre.
Platón szerint más a kreatív és a patológiás őrültség, de abban biztos volt, hogy a művészi alkotások mögött is módosult tudatállapot húzódik meg.
Soha nem volt lángelme egy cseppnyi őrület nélkül.
– ezt már tanítványa, Arisztotelész írta Poétikájában. Ő mánia helyett melankóliával magyarázta a művészi hajlamot. Szerinte a melankólia emelkedett állapot, amelyben a „beteg” képes túllépni a hétköznapi valóságon, és nagy műveket alkot.
A kreatív őrület azonban nem csak a művészek kiváltsága. Ugyanilyen klasszikus az őrült tudós képe is. Mint Einstein, aki Asperger-szindrómában szenvedett, vagy a zseniális matematikus és Nobel-díjas John Nash, aki (ahogy az Egy csodálatos elme című filmben láthattuk) skizofréniában szenvedett. A pszichobiográfia tudománya, amely a kreativitáskutatásból nőtt ki, éppen a művészi alkotás pszichológiai meghatározóit vizsgálja Freud Leonardo esszéje óta. A kortárs pszichobiográfia már tudósok, politikusok életét is tanulmányozza műveikkel, találmányaikkal összefüggésben. Van Gogh hallucinációi ihlették volna a festményeit? Newton gravitációs elmélete bipoláris zavarának köszönhető, és nem egy almának?
Az őrület annyira összefügg a különc művész archetípusával, hogy már póz is lett belőle. Gondoljunk csak Dalíra. Ezzel a pózzal akartak leszámolni néhányan, például Jean Dubuffet francia művész, aki be akarta bizonyítani, hogy nem minden őrült lehet művész, és nem minden művész mentális beteg.
Dr. Simon Kyaga, a svéd Karolinska Institute munkatársának 2012 szeptemberében a Journal of Psychiatric Research folyóiratban publikált tanulmánya mégis azt mutatja, hogy valóban van kapcsolat a kreativitás és a mentális betegségek között. A kutatók 1 173 763 pszichiátriai beteget és hozzátartozóikat követték 40 éven keresztül az alkotók (művészek, kutatók, zenészek stb.) és a mentális patológiák (skizofrénia, bipoláris zavarok, depresszió) kapcsolatát vizsgálva. Tanulmányuk nem mutatott ki általánosnak tekinthető kapcsolatot a kreatív szakmák és a pszichés zavarok között, kivéve a bipoláris zavart. De az kiderült, hogy az írók statisztikailag szignifikánsan nagyobb kockázatnak vannak kitéve mindenféle pszichiátriai patológia tekintetében. Skizofrénia, bipoláris és szorongásos zavarok, depresszió, szenvedélybetegségek, öngyilkosság – ezek mind fenyegethetik a tollforgatókat. Vagy fordítva: az eleve labilis mentális egészség hajlamosíthat az írásra. Gondoljunk csak Verlaine-re, Virginia Woolfra, Hemingwayre.
A tanulmány egy másik érdekes következtetése, hogy a skizofrén, bipoláris vagy autista betegek rokonai (szülei, testvérei) sok esetben kreatív területen dolgoznak. Úgy tűnik tehát, hogy a kreativitás és a mentális betegségek közötti kapcsolat fennáll, ha a család egészét vesszük figyelembe, ez a kapocs a kreativitás három összetevőjével hozható összefüggésbe. Ezek a szokatlan asszociációk létrehozásának képessége (skizofrénia, skizotipikus személyiség), a mániás alkotás (bipoláris zavar) és az intenzív érdeklődés bizonyos területek iránt (autista vonások).
Nem először feltételezik, hogy a bipoláris II. zavar kedvez a kreativitásnak: a depressziós fázist követi a feldobott, hipomániás időszak, ami megnyitja az utat az önkifejezésnek. Intenzív aktivitás, az ötletek áramlása, önbizalom, éberség, fáradtság nélkül – ezek mind elősegíthetik a kreativitást. De a szerzők arra is rámutatnak, hogy amikor a tünetek túlságosan felerősödnek, a kreativitás összeomlik. Csak az enyhébb pszichés zavarok stimulálják a kreativitást, a súlyosabbak megbénítják az alkotást. A művészek sokszor attól félnek, hogy ha meggyógyulnak, a kreativitásuk is elillan, de a kutatások szerint a sikeres terápia fokozhatja az alkotókedvet, mert kiiktatja a zavaró tényezőket.
Egyes szerzők neurobiológiai magyarázatot is kerestek. A Dr. Örjan de Manzano által vezetett kísérlet egy neurotranszmitter (dopamin) receptorainak jelenlétét vizsgálta kreatív, egészséges embereknél. Azt tapasztalták, hogy a pszichózisban szenvedőkhöz hasonlóan ezek a receptorok az agy egy bizonyos területén, a talamuszban hiányoztak. Mintha hiányozna egy szűrő, és így szabadabban szárnyal a kreativitás, tobzódnak az innovatív ötletek, de a beteg emberek esetében téveszmékhez (skizofrénia) vezethet.
Tehát valóban van kapcsolat az őrület és a kreativitás között, ami ugyan nem elég ahhoz, hogy minden pszichiátriai beteg művész legyen, de megmagyarázhatja a nagy művészek mentális problémáit.
(Borítókép: A csillagos éjszaka, Vincent van Gogh. Fotó: VCG Wilson / Corbis / Getty Images)